Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 10. szám · / · DISPUTA
Csoda és szomorú sors (de csodák és szomorú sorsok idejét éljük), hogy olykor majdnem egyet s ugyanazt kell mondanom - Rákosiékkal. Talán az a különbség egyezőségünk között, hogy Rákosiék a labancság kötelezettsége mellett némi, olykoros kurucságra is kaptak - engedelmet. Hiába, az előfizető ember kitartó és makacs, meg kell tartani őket s látszatát a régi sovén dühnek. Szerény magam sohasem voltam sovén, de nagyon predestináltnak vallottam mindig magyaroknak Közép-Európába kerültét s vallom, hogy ezer év tanulságait s törvényeit még egy világháború sem radírozhatja ki. Szóval, én néha nagyon ellenük vagyok szívemhez nőtt s minden forró szeretetemmel megtartani akart barátaimnak s "ulula cum lupis" ízlésem, ösztönöm ellenére ellenségekkel vagyok egy szándékon. Él Kossuth Lajos még mindig s Nyugattól tanulva én mégis csak Bizánc felé kedvelek fordulni. Esze Tamásék ügyét úgy rontották el valamikor, hogy a hatalmasak, a császár bárói, Esze Tamásék mellé álltak. Esze Tamás utódai legyenek ügyesebbek s ne csináljanak egy megfordított ostobaságot. Én szeretem a szellemes írókat, de jobban szeretem az adott valóságot, melyet igazság híján is igazságnak nevezek. Pénzesek és ötletesek hagyjanak föl már evvel a száz fajtájú Közép-Európa-tervezgetéssel. Ne féltsék magukat, ők mindig megkapják a maguk áhított Közép-Európájukat, a magyarságot pláne ne féltsék, ez a magyarság azért élt eddig, mert tovább kell élnie.
*
Én szívesen osztanám az Ady félelmét, ha még jobban attól nem félnék, amire ő, úgy érzem, nem vet elég ügyet, hogy a mai Bizánc, Moszkva.
I-s