Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 9. szám
Oh július! mikor a rózsa dél tüzétűl
Csattan és szaggató szesz a lég, mert benne láng van,
Oh, inni azt, míg láz gyúl minden kis porcikánkban,
S a részeg szív a dolgok izzó sodrába szédűl!
Oh, látni, száz alakban, mily egy a Lét s mint szépűl,
S a Szerelem, mely mint az Igazság, oly ruhátlan,
Ujjára mint csavarja, a ragyogóra, lágyan
Az Ok s Cél örök láncát, játékos arany ékűl!
Oh, át tüzes mezőkön, míg büszke főnkre hő csap,
Lépdelni méltósággal, mint istenittas főpap,
A földön, melyben milljom atóm-szív hevesen ver!
Érezni, hogy a vérünk dús napfényszínű áram
S a vakító lég kéjén, a gőg ájúlatában
Felfogni, megremegve, mily dicső lény az ember!
TÓTH ÁRPÁD