Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 7. szám · / · FIGYELŐ
A genfi egyetemi könyvtár gazdag folyóirattermében, az itt jártak előtt bizonyára kedves Salle Moynier-ben találtam a New York-i The Forum folyóiratot.
Februári számában először a tartalomjegyzék kapta meg figyelmemet: - milyen jó nekik odaát:
What I know about Sing Sing - Donald Lowric.
Glastonbury - Stephen H. Hewett.
The men of 1916.
The man of mystery - Edwin Björkman.
Frank Harris: His book - Michael Monahan.
That night I danced - Wilton Agnew Barrett.
The Aesthetic Struggle in America - Willard Huntington Wright.
"I come!" Henry B. Raukin General Alvaro Obregon - Carlo de Fornaro.
Arthur Davison Ficke's "Chats on Japanese Prints", A Review - Arnold Genthe.
Herbert Spencer's "Postscript" to "The Man vs. the State".
The men of 1916 ez az egyetlen cikk, amely közvetlenül az európai háborúnak van szentelve.
Íme mondanivalóm e cikkről, húsz oldalból kiragadott idézetekben.
A szerző így van megnevezve:
"Mintha 1867-ben jelent volna meg először nyomtatásban, Mr. JOHN ALDEN, Chicago - Fellow of the Municipal University - engedélyével egy tőle leszármazottai számára írott naplóból".
Az első mondat:
"Hello, come in, Jack. Nem, nem alszom és fölösleges lábujjhegyen járnod a folyosón. Ébren, vagy alva, szeretem a cipősarok kopogását - majdnem annyira, mint a szoknyasuhogást.
Húzd föl a függönyt, Jack. Talán közelebb tolhatnád ezt az ágyat az ablakhoz. Igen, itt jobb. Így jobban láthatom Kosciuskot a parkban. És ha a Szabadság újra felkiált, kéznél leszek - hogy segítségért kiáltsak. Micsoda furcsa fogalmaik voltak őseinknek a szabadságról.
Hogy forrónak találom-e a nyarat Washingtonban? Bizonyára nem, ezekkel az újmódi hűsítőszerkezetekkel.
Persze, ötven éve másképp állott a dolog Washingtonban. Tyű! Micsoda pokoli hely volt júliusban és augusztusban.
Különösen arra az 1914-es nyárra emlékszem, amikor a nagy háború kitört. Az elnök csávában volt. Kivágta magát.
Ej, az 1916-beli elnökválasztási hadjárat történetét szeretnéd hallani? Te szemérmetlen koldus, kezdesz tiszteletlen lenni. Úgy kezdesz bánni velem, mint valami öreg Apóval, akinek csak memóriája van. Mondtam, mérnök vagyok, és még nem építettem föl ezt a várost.
Persze, Jack, a legnagyobb nehézsége annak, hogy megmagyarázzam, mi történt 1916-ban, abban a tényben van, hogy lehetetlen megtudnotok elérteni - teljesen és igazán - 1915-beli veszekedett őrültségünk pontos mineműségét.
Ez volt a titkos zárja mindig a történelmi kutatásnak - képtelenségünk őseink tudatlanságának megmérésére.
A huszadik század elején abban voltunk, hogy üzleteket csináljunk (to do business) ebben az országban azoknak a politikai és pénzügyi intézményeknek a bűnkörében, amelyek a tizenkilencedik század elméit lenyűgözték. A háború, amely tönkretette Európát, már egy éves volt, mielőtt komolyan gondolkozóba estünk ennek az ügynek az oka és foka felől. Általában nem hittük, hogy a háborúhoz közünk van másképp mint erkölcsbíráknak, akik ítéletet mondanak a gonosztevő népek fölött. Mint egy piknikcsónak a Buffalon, úgy siklottunk, nem gondolva a vízesésre.
De egy bizonyos idő múlva kezdtük észrevenni, hogy az Egyesült Államok nincsenek a holdban vagy a Saturnus gyűrűi alatt, hanem igen hozzáférhető helyen vannak a bugyborékoló Európa és a süstörgő Ázsia között. Ekkor félni kezdtünk. És ez, akár az Isten félelme, a bölcsesség kezdete volt.
Nem, lemondok, Jack. Látom, hogy nem érted. Talán soha nem fogod megérteni. Csak különös lángelméjű, rendkívüli történelmi képzelő-erővel megáldott emberek tudják újra átélni, ha csak egy pillanatra is, a tizenkilencedik századbeli üzletember lelki szerkezetét - elszigetelt és elvont hazafiságát, érzelmes és áradozó jótékonyságát és patetikus hitét az aranyvalutában és a számtankönyvben.
Ennek a lelki szerkezetnek a túltengése - úgy Európában, mint Ázsiában - okozta a nagy háborút.
Néhány hetet töltöttem Európa minden első osztályú fővárosában a háborút megelőző esztendőben - oly kiküldetésben, amely összehozott azon nagy üzletemberek, pénzemberek és miniszterek jelentékeny részével, akik megcsinálták utóbb a háborút és irányították annak folyását. Nem találtam rosszindulatú embert köztük - nem láttam sem patákat, sem szarvakat. Belezuhantak a háborúba - és átevickéltek rajta.
Titeket az ifjú Amerikában arra tanítottak, hogy könyörtelenül irtsatok ki szívetekből minden fertőző érzelmességet, amely erkölcsi romlás és akaratbénulás veszedelmével fenyeget és minden érzést, amelynek munkátok nem veszi hasznát.
Nekünk azonban a század elején hatalmas vallásaink és kulturális intézményeink voltak, amelyek annak voltak szentelve, hogy oly lelki állapotokat és gondolkozásmódokat oltsanak bele az emberekbe, amelyek szerint senki sem cselekedik.
Nyugati műveltségünk - a háború előtt - szavak betege volt.
Ez a rettenetes szakadék az elméletek és a tények birodalma között - az értelem és az akarat között - babonázott meg minket 1914-ben.
Az eseményeknek nem volt semmi kapcsolatuk a napi munkával. Nem volt oly közgazdasági magántanár, aki ne tudta volna bebizonyítani tövig, hogy mily téves az a felfogás, hogy egy nemzet meggazdagodhat azáltal, hogy a másikat szegénnyé teszi. Emlékszem egy Norman Angell nevű gentlemanre, aki a katonai körökön kívül nagy népszerűségre tett szert azzal, hogy ezt meg is írta. De minden ország vigyázatlanságnak vélte, hogy ő legyen először okos. Az eredmény a háború volt.
Te, Jack, aki szabad és eleven városban nőttél föl, képtelen vagy arra, hogy lelki képet alkoss magadnak az 1915-beli Chicagóról.
Képzelj el egy helyet, ahol a törvényen kívül állás egy bizonyos neme szükséges az igazság kimondásához bármely fontos dologban. Képzelj el egy várost, amelyből a nyomor szaga árad, mint egyes boszorkánykatlanból, amelynek szélén paloták állnak.
Az akkori társadalom...
Emberi foszlányok kavargása volt, szerves szerkezet híján. Nem volt szíve, középpontja, legfeljebb egy földalatti és névtelen fókusz - a pénz láthatatlan kormánya.
Ezt neveztük demokráciának.
Tény az, hogy semmi személyes vonzódást nem éreztem Németország felé, akkor, a háború előtt. Otthon éreztem magam Londonban, Berlinben soha.
A háború azonban felfedte minden igazán megérző ember előtt, hogy Németország hatalmas ugrással megelőzött modernségben. Alapos igazság az, hogy Németország volt az első nép, amely, fölfedezte a gép lelkét.
Angolországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban a művészek, iskolamesterek, poéták és politikusok a múlton csüngtek, a géptelen kor hagyományain.
Az élet ezért ez országokban ketté volt szakadva. Ez az oka annak, hogy a német képzet a kultúráról, mint a béke és a háború gépeit hajtó lélekről rossz tréfának tetszett Nyugat-Európában és Amerikában.
A német nemzet fedezte föl, hogy van egy lelki "fehér szén" a villamosság és a gőz ereje fölött. Hogy a fegyverek, szerszámok végre Pallas Athene kezébe kerültek.
Íme az a csapda, amelybe a tisztán számokon és gépeken alapuló ipari rendszerek, - mint az Angliáé és az Egyesült Államoké - kerültek:
Nem élhettek terjeszkedés nélkül, nem terjeszkedhettek háború nélkül, nem harcolhattak, mert meggyöngítették munkásaikat.
Gondolkozz ezen a tételen, Jack. Az új világ - a te világod - rajta épült föl. A demokráciát ez váltotta meg. Ez igazság rettenetes megnyilatkozása tette Washingtont a fény és kegy, a nemzetközi barátság városává - ahova zarándokútra járnak a törzsek a föld végéről.
*
Megláttuk, hogy az a nemzet, amelyet elsőnek kormányoznak művészek és mérnökök, - két szó ugyanarra az alapfogalomra - nemzetfölötti nemzetté válik (supernation). Legyőzhetetlenül erős lesz. És ereje szellemi lesz - jóindulatú.
Látod, hogy mily erősek vagyunk!
Mi vagyunk a Béke-Hatalom!"
Egy következő fejezetnek majdnem elegendő a címe:
"A mérnökök az ügyvédek ellen". Kiegészíti két mondat:
"Az ügyvédek számára a nemzeti védelem a befektetett érdekek védelmét jelentette. A mérnökök elvetették ezt a felfogást."
Sajnos, e rövid figyelő keretében a betetőző fejezetből csak ennyit idézhetek:
"A vezetők csalódott emberek voltak, akik gyűlölték a szép szavakat, bűvölő mondatokat - utópiákat. A legjobban megérthető, ha az utópia ellen való lázadásról beszélünk.
Letettünk a demokrácia érzelmes fajtájáról. Nem vártuk, hogy a tömeg mondja meg, hogy mit akar. A tömeg soha se mondja meg.
Úgy oldottuk meg a társadalmi problémát, hogy csak az gazdagodhat meg, aki mestere a teremtő erőnek és a jólét megszervezésének. És ezek után beleegyeztünk abba, hogy a gazdagok kormányozzanak.
Így került a vegytár és a fizika erőinek ellenőrzése oly emberek kezébe, akik elfelejtették ellenségeiket és a gyakorlati művészetekben gyarapodtak.
Nagy országot adtunk nektek. Bárki láthatja, hogy mi nem voltunk kis amerikaiak. A többiek voltak azok. Roosevelt - és társai.
Ott vagy-e még Jack?
A fény kialudt.
Elmondod majd fiaidnak - hogy történt."