Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 7. szám
Cselédjei az Akaratnak
Most a századok között,
Mikor így kiütközött
Lelke a szép, ember-fenevadnak:
Mi vagyunk cselédjei,
Cselédjei.
Az Akarat - és bús cselédek:
Istenem, én Istenem,
Lehunyom felhős szemem
S talán átkozódni nem rut vétek,
Mégis fáj az átkozás,
Az átkozás.
Cselédjei az Akaratnak,
Titkon fájunk most magunk
S csak titkon hogy siratunk, - :
Kiket akartunk szépnek, szabadnak
Másnak a cselédjei,
Cselédjei.