Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 6. szám · / · FIGYELŐ · / · BARTA LAJOS: AZ ÁTDOLGOZOTT VÉN BAKANCSOS
Singer és Wolfner 1915.
Kicsi könyv, mint a kis lány, akiről beszél, de azért megérdemli a megemlékezést, mert az van benne, amit ritkán találunk a gyermekekről írt kisebb-nagyobb tanulmányokban, a gyermeki lélek művészi megértése. A gyermek egyszerre komikus és fölemelő, a gyermekekben egyformán benne van a csodálatos és a mulattató, mondja Beke Margit. E meglátás szemléltetésére összehordott megfigyelései bizonyára rendszerteleneknek fognak feltűnni a gyermek lelkét ok és okozat egymásutánjában tanulmányozó tudós előtt s nem fogja kielégíteni a problémák egyszerű felvetése és az egy-két példában adott rövid felelet. De az, aki a művész szemével tudja nézni a dolgokat, fel fogja fedezni a belső titkolt rendet e látszólag szertecsapongó kis könyvben s a még emberré nem vált pici gyermek lelkének egy mély jellemvonása megértéséhez közelebb fogja vinni. Beke Margitot az érdekli kis gyermekében, ami már bennünk nincs meg, a természetes ösztönök zavartalan játéka. Ebben gyönyörködik s ennek szépségét akarja velünk megéreztetni. Ez az, ami a gyermekben fölemelő. Belátást nyit saját agyonkultivált lényünk titkaiba s a kis gyermek kultúrán kívüli életén keresztül közelebb visz önmagunk megértéséhez. Ám a gyermek kicsi ősember is, ki idegen világba tévedt. Megfordított Robinson. S ez lényének komikus oldala. A gyermek tanul s tanulása az utánzás. Utánozza a felnőtteket. S olyat is utánoz, válogatás nélkül, ami még nem neki való. Ezért komikus. Mert nem annak mutatkozik, ami, hanem annak, ami lesz. Sok formát használ, mely még üres s csak később lesz tartalma valamikor. Innen a sok komikus mozdulat, hangsúly, szó, mely akkor a legmulatságosabb, mikor véletlenül értelme van. Amikor a nem tudás egészen a tudás ruhájába öltözik, mondja Beke Margit.
A stílusnak gyakorlatlan tollra való hibái ne riasszanak vissza senkit e mélyen járó kis könyv élvezésétől.