Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 5. szám · / · FIGYELŐ
Vagy húsz évvel ezelőtt egész Európát bejárta Wormser bájos "Tékozló fiú" című pantomimje. Budapesten is vonzott Hegyi Arankával ifjú Pierrot szerepében. A megkapó, filigrán munka ma is hat még. Zenéje a pantomim-irodalom nagyon ügyes, erős routinera valló terméke. Eleitől végig az a határozott Pierrot-íz vonul rajta végig, mely az ily irányú zeneműveknek természetes sajátsága. Állandó kokettéria a tánc-zene irányában, könnyed, ruganyosan tovasikló dallamvezetés, szellemes, szinte rögtönzöttnek érezhető összhangkezelés. Hogy mennyire él és mennyire közös kincs a zene Pierrot-hangulata, bizonyítja a Bajazzók idevágó muzsikája, mely igen sok rokonságot mutat Wormser munkájával, főleg ritmusában. Mutatja Dohnányi némajátéka, melynek fő-keringője Phrynette vezér-walzerére emlékeztet. Bourgmain csinos aprósága, a fiatalságnak írt négykezes Pierrot-história pedig a "L'enfant prodigue" legszűkebb családi köréből került ki. Jó volna tudni, ki az apja e kézzelfogható és hivatalos hangulat-famíliának.
Az előadás, melynek megismétlése a nagy sikerből önkényt folyik, igen elragadó volt. Diszkrét és finom volt az elsőrendű közreműködőknek (Galafrés, Hegedűs, Csillag Teréz, Paulay Erzsi, Kürthy György és egy bájos kis gyermek [a néger]) minden megmozdulása. A főszerep kreálója, Galafrés Elza az igazi művészet előkelőségével működött. A francia háború miatt jelenleg nehezen megszerezhető zenekari kótákat részben Siklós Albert hangszerelése pótolta, a darab túlnyomó részét azonban Dohnányi Ernő adta elő zongorán, ismét egészen magával ragadva a közönséget. Egyénisége teljesen beleolvad a bajazzó-légkörbe, s mintha belőle folynának ki e sima, tréfás komolyságú, röpke hangzatok. Így csak az játszhat, ki egészen átérzi szegény Pierrot fájdalmát, csak az, akit az élet Pierrot-problémájának misztériuma erősen megfogott. Dohnányi a szerző utasításainak hiányában a mozdulatok elrendezését, szóval a némajáték menetét is maga alakította, még pedig nagyvilági körültekintéssel. Munkájában a rendkívüli ügyességű Freund Ernő tanár támogatta. - Kürthy Györgynek címrajza is nagyon tetszett.
A zenés némajátékot, melyben a zene lényege, a belső mozgás és a cselekvés formája, a mozdulat - párosul egymással a titokzatos megegyezés isteni fluiduma útján, e szórakoztató és életrevaló műfajt jobban föl kellene karolni.