Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 1. szám · / · FIGYELŐ · / · FELEKY GÉZA: 1914. JÚLIUS 25. - AUGUSZTUS 1.
I. Sokszor hallok a határtalan felháborodás hangján beszélni arról, hogy ostoba közhelyek népszerűbbek tartalmas újságoknál. Naivság ezen felháborodni, vagy akárcsak csodálkozni is. Majdnem örülök az újítók népszerűtlenségének, mert csak addig tudom őket zavartalanul élvezni, míg népszerűkké nem válnak. Mert ugye nem kellemes, ha kedvenc írónk érdekes gondolatait egy epigonjánál olvassuk először, ez pedig majdnem elkerülhetetlen arrivé íróknál. De meg hát az eredeti dolog eredeti volta éppen abban áll, hogy elüt attól, amit megszoktunk szeretni. Az újítás azért megy át oly nehezen a köztudatba, mert az emberek túlnyomóan nagyobb része nemcsak ahhoz lusta, hogy új ideálokat keressen, hanem ahhoz is, hogy a másoktól meglátott új ideálokat tudomásul vegye. Agyunk - talán - elhiszi, hogy az új ideál megvan s meglehet nem is hamis ideál, de ez nagyon keveset lendít az újítás sorsán, mert igazán kevés ember mer az esze után menni, ha az mást mutat neki, mint a megszokás, nem is a saját, hanem az előtte élt nemzedékek megszokása. Ezért éppen a már idejemúlt dolgok a tömegek ideáljai. Népszerűnek lenni annyi, mint elérkezni az utolsó állomás elé. A dolgok fénykorát küzdelem és el-nem-ismerés tölti be.
II. Ha nem is bocsátottam ezt előre, eddig csak művészetről és irodalomról írtam és talán egy kicsit a filozófiáról. Politikáról nem. Mert ami igaz az érzésből és gondolatból álló művészetre, irodalomra és filozófiára, az nem okvetlenül igaz, sőt többnyire egyáltalában nem igaz a húsból és vérből való politikára. A művész és politikus egészen más anyagból vannak és egészen más anyaggal operálnak. Mindketten csak relatív igazságokra jutnak, ha egyáltalán az igazságot keresik, amiben bizony kételkedem. A művész ismer szépet és csúnyát, a filozófus jót és rosszat, a politikus hasznos és káros dolgokat. De más időben is élnek. A művész, az író és a filozófus magát a végtelenhez viszonyítja, a politikus a má-hoz, vagy ha nagyon előrelátó a közeli holnaphoz. Még ha politikáról ír is az író vagy a filozófus, igazsága akkor sem azonos a politikus igazságával. Ha a nagy gondolkozók elméleti megállapításaiból akarnánk gyakorlati politikai elveket felállítani, majdnem úgy járnánk, mintha egy piaci kofának a drágaság okairól adott magyarázataiból akarnánk leszűrni közgazdasági alapigazságokat.
III. A művészetben a népszerűség a múltat jelenti, a politikában a jövendőt. A politikában sem következtethetünk ugyan a népszerűségből a dolgok belső értékére, de jövendőjére igen. Mert nem igaz, hogy a népszerűség ingatag alap, a tömeg sokkal lustább, semhogy gyakran változtassa ideáljait.
IV. Talán nem logikus, lustaságunkkal magyarázni, hogy oly nehezen vernek gyökeret az új dolgok és oly nehezen halnak ki a régiek. Az igazság nem mindig logikus. Én meg vagyok győződve, hogy a lustaságnak legalább oly hatása van az emberiség életére, mint a szorgalomnak; a nemtevésnek, mint a munkának. De természetesen a nemtevés egymagában nem hoz létre semmi újat és nem tart fenn semmi régit, aminthogy minden történésnek és minden régiben maradásnak számtalan oka van és minden ok maga is csak okozata számtalan, őt időben megelőző oknak. Egyszer a bátorságot, másszor a hitet, majd a gazdasági tényezőt találták a dolgok kizárólagos okának, és mindig volt valami igazuk, mert ezek mindegyike, bár nem is több, egy tényező a történések okhalmazatában.
V. Könnyen megérthetni, hogy miért találja minden kor a történésnek más és más kizárólagos okát, minden korban más és más tényező kerül túlsúlyra a többi felé, úgy hogy a többiek munkája alig látszik. Utálom az analógiákat, de kénytelen vagyok egyet ideírni. Ha egy idegen bolygó élőlénye jönne a földre s a sarkok valamelyikére kerülne, azt állapítaná meg, hogy a föld hideg és fehér, a trópusokra kerülve azt, hogy színes és forró. És ugye mind a kétszer igaza volna és tévedne is mind a két esetben. A történelem a beláthatatlan időben terül el tarka térkép gyanánt: de nincsenek csak fehér vagy csak fekete országai, a határok szétfolyók, megállapíthatatlanok.