Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 23. szám · / · Figyelő

Felvinczi Takács Zoltán: A Téli kiállítás

Nem azért írok a téli tárlatról mintha nagyon érdekesnek tartanám, hanem mert úgy gondolom, hogy a köznapi jelenségek intim megfigyelése vezet a művészeti jelenségek intim megfigyelése vezet a művészeti fejlődés folyamán is a törvényszerűségek felismeréséhez. Ezeknek figyelembevétele nélkül pedig az egyéni értékek felbecsülése sem lehet reális.

A mostani kiállításról minden fölényesség nélkül mondható, hogy a bizonytalanság, a bátortalanság jegyében áll. - A két csoport közt most is a szabadoké az érdekesebb, a függetlenek azonban következetesebbek maradtak önmagukhoz. Ők ugyanis most is épp úgy függetlenítik magukat az előbbiek igényeitől, mint azelőtt, még a szabadok, amint látszik, nem igen tudják miben juttassák kifejezésre szabad felfogásukat.

Mert úgy hat a dolog, mintha legtöbben elvesztették volna a talajt a lábuk alól. Spekulálnának, de nem tudják hogyan. Sok rokonszenves, fiatalos törekvésnek voltunk tanúi a múlt években. Most azonban, mikor értékesítésükre kerülne a sor, azt látjuk, hogy az emberek önmagukban s másokban nem bízva s megértésre nem számítva, sietve menekülnek valami megbízható konvenció fedele alá, lesve az alkalmat arra, hogy egy szerencsés áramlattal kiragadtassák magukat.

Azért ülök e kiállításon legszívesebben Kosztolányi Kann Gyula kis tájképe ("Száva part") előtt mert abban megtalálom a folytonosságot, a szerves kapcsolatot a közelmúlthoz, a következtetések értelmes levonását. Ott érzem, hogy a színek rendszeres és energikus elemzése, a tónusok eleven mélységének kultusza nem lelkesített hiába a postimpresszionizmus idején. A Cézanne- és Gauguin-tanulmányok nem múltak el nyomtalanul.

A színek szubjektív értékek. Aki bennük nyugvópontot keres rajtaveszt, színtelenségben feneklik meg még akkor is, ha a legerősebb hatású festéket keni fel a vászonra. A nagyon komoly, nagyon becsületes, szolid és rokonszenves Kléh János is azért nem gyakorol igazi kolorisztikus hatást ("Holt Tisza", "Őszi délután"), mert pontosan determinált értékekbe szorítja érzéseit.

Ebből a törekvésből Szolnokon iskola fejlődött, mely zsákutcába vezetett. Nyárspolgárias primitívségnek tartom azt, ha valaki hangos alapszínekbe akarja átültetni a természetes jelenségek levegős tónusainak sokaságát és bonyolult összetételét. A csendélet még megtűri e kolorisztikus felfogás következetes érvényesítését. A tájfestésből már díszítő művészet lesz általa. Az arcképet és a téralkotó interieur-festést a nagy stílustól fosztja meg e transzponálás.

Ezért merem állítani, hogy a mostani kiállítás interieurei közt a Boemm Ritta-félék a legjobbak. A portrait is jobban sikerül, ha nagyobb naturalizmussal, vagy a neutrális tónusok igénybevételével készül, mint a most kiállított képmások közül jó néhány bizonyítja.

Boruth Andor életnagysága arcképében ("Ulánustiszt lovával") kellemesen hat a kis apparátussal elért könnyű jellemzés. Még jobban érvényesül ez a tendencia a művész kisebb női arcképében. Ferenczy Valér válogatott festői finomságokat keres nagy női arcképében szép eredménnyel. Előnyösebben képviseli azonban őt is egy kisebb méretű gondos számítással beállított női félakt, melynek finom árnyalatos mintázása csupa szigorú iskolára való ecsetkultúra. A művész úgy látszik új fejlődési folyamat kezdetén áll.

Burghardt Rezsőnél ("Táncosnő") a tagadhatatlanul sok tudás mellett pedantéria nyilatkozik meg ott, hol a művész éppen fölényesen akar hatni. Podvinecz Erzsi fehérruhás leányarcképe fiatalos üdeséggel készült, problémák keresése nélkül. Színértékei is csupa közvetlen reflexió eredményei.

Hatvany Ferenc Csernoch hercegprímás arcképét állította ki. A felfogás a megfestés stílusából Velasquez és Goya reminiszcenciák hangzanak ki meggyőző őszinteséggel. Ferenczy Károly csendéletei mellett ez az arckép képviseli a kiállításon legelőnyösebben a l'art pour l'art elvét.

A Rudnay Gyulában megnyilatkozó spanyol hatás már kacérkodásba csapott át. A sötétbarna arcokon villogó fehér foltok cigányos szertelenséggel hatnak. - Frank Frigyes érdekesen nyomtatékosan jellemez most is. - Kunwald Cézár fehérkabátos férfiarcképe megkapóan igaz.

Tatz László különös elmélyedéssel festett női alakjai elképzelhetetlenek erős angol és Biedermeier hatás nélkül. Eredetiséget visz azonban beléjük az érzés koncentrált energiája mely szerencsésen paralizál, minden iskolás vonatkozást.

Czencz Jánosnak színproblémák megoldására ad alkalmat a portrait is ("Kóra", "Önkéntes".) Mestere Csók István. Czenecz is szereti a pozitív színértékeket, de azért árnyalatosabban, több sejtetéssel dolgozik mint anilines kollégái. - Csermely János kissé biedermeieresen, diszkrét bensőséggel festette meg Benkő Alice képmását. Perlrott Csaba Vilmos higgadtabb mint azelőtt. Bizonyos erős akadémikus hangsúlyozásban állapodott meg.

Nagyobb igényű figurális kompozícióval lép fel Hende Vince. "Palestrina" című sokalakos festménye csupa trecentotanulmány a gödöllőiek szellemében. A sok elmélyedéssel festett kép többet tartalmaz, mint amennyit a vászon elbír. Götz Ernő ("Éva bűne") ezzel szemben szinte humoros. Megérdemelné azonban, hogy képéről fali szőnyeget készítsenek.

Dobrovic Péter gondosan szerkesztett fekvő női alakja retrospektív szellemben készült. A fiatal művész monumentális festése dekoratív továbbfejlesztésre vár. Uitz Béla nagy tömegeket mozgat. Temperamentum és művészi számítás szerencsésen egyesülnek "Utolsó ítélet"-ében. Czigány Dezső női aktját is előnyösen jellemzi bizonyos emlékszerűség, mely a művészetben egy időben már megvolt. Kár, hogy az orrhoz emelt korsó némi komolytalansággal zavarja a hatást.

Hermann Lipót szokott komozícióit a szokott elrajzolások tarkítják. Ezzel szemben jó példája a természetes arányok tudatos művészi számításon alapuló megmásításának Pongrácz X. Szigfrid "Salome" c. szoborműve. Szobrászaink különben nagyon keveset mutatnak ezúttal. Kedvesek, intimek és ötletesek Rudnyánszky Gyula kis bronzai.

Tetőtől talpig művészember Gulácsy Lajos. Sok "háború előtti" érdekes gondolatnak, érzésnek ad most is kifejezést. Poros ködképei ("Egy érdekes délután Comoban", "Édes kis története egy régi kertnek") dekadens jelenségek. Állítólag ezek azok, amikre rossz idők fognak majd járni a háború után. Kétlem. Inkább hiszem, hogy aki valami szélsőséges nagy kulturális levezetettségig jutott az összeroppanás előtt és majd szerencsésen megéri a békét, két kézzel ragadja meg újra az elejtett fonalat. Jól esik látni, hogy a zavarban, melyet művészeink közt az intellektuális életünket bénító bizalmatlanság és kilátástalanság okozott, akadnak e nehéz időben is művészek, akik kitartanak amellett aminek e pillanatban látszólag nincs talaja.

A kitartók közt nem szabad figyelmen kívül hagynunk néhány szolid tudású és egyensúlyozott lelkű művészünket, mint Nadler Róbertet, Koszta Józsefet és Wagner Gézát. Itt kell megemlékeznünk a nagybányai tájkép művelőiről, Börtsök Samuról és Mikola Andrásról is.

A háború Mednyánszky poétikus tájképeiben tükrözik a legművészibb formában. A modern háború keveset nyújt a szemnek. Kísérő tünetei artisztikusabbak, mint a fő cselekvényei. Az előbbiek visszaadására pedig senki sem olyan hivatott nálunk, mint a Kárpátok festője. Ezt a háborút, melynek sorsa az ő hegyeiben fordult meg, az ő szemével fogjuk látni a jövőben.