Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 22. szám
Őszi bús virágaimmal,
sürű sóhajtásaimmal
koszorúzom a fejedet,
mikor nem vagyok teveled.
Sóhajvirágos, koszorús fődet
körüllengi a fájdalom,
amikor el kell válni tőled
utánad sírva száll dalom.
Szegény szemem csak rádtekintő
szivemmel is téged kivánlak,
de gőgös sorsunk nemet int
s reményem zöldje egyre bágyad.
A nappalom halálos álom
s az éjjel élő, éber bánat...
...Sóhajvirággal koszorúzlak
és sírok, sírok teutánad.