Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 21. szám · / · Feleky Géza: India és a világháború
Az angol csapatok megjelenése a Dardamelláknál volt kétségkívül a háború legmeglepőbb fordulata. Hiszen az angol politikának évszázados aksziomája volt, Törökország fővárosának védelme az orosz terjeszkedéssel szemben.
Már a fiatal Pitt és Castlereagh is angol kérdésnek tekintették Konstantinápoly sorsát. Mikor úgy látszott, hogy a görög szabadságharc megingatja az európai török birodalmat, Canning magáévá tette a pán-hellén eszmét, egy Nagy-Görögországot akart életre kelteni, hogy egy a töröknél életképesebb hatalom zárja el Oroszország útját a Dardanellákhoz. Anglia egyszerre a népszabadság eszméjét képviselte, pedig még alig néhány esztendeje az abszolutizmusért harcolt, a francia forradalom ellen. Mikor a tervezett Nagy-Görögország utópiának bizonyult, a görögbarát Canning a porta mellé állt, és visszaszerezte számára a görögöknek már átengedett terület egy részét. A kis Görögország ugyanis az orosz birodalom természetes előőrse volt a Balkánon, tehát minél gyengébbé kellett tenni, és főleg nem szabadulhattak fel a török uralom alól azok a görög szigetek, melyek alkalmas támaszpontok lettek volna Oroszország részére, Konstantinápoly ostroma esetén. Mikor a Franciaországtól támogatott Mehemed Ali egyiptomi alkirály Konstantinápolyt is meg akarta hódítani, Palmerston megvédte a szultánt, megtörte Mehemed Ali hatalmát, és a négy akkori nagyhatalommal garantáltatta Törökország területének integritását. Tizenhárom év múlva a krimi háborúval akadályozta meg Palmerston, hogy az Aja Szofián a kettős kereszt váltsa fel a félholdat, és a párizsi békében Oroszországnak ígéretet kellett tennie, hogy a jövőben nem fog hadihajókat tartani a Fekete-tengeren. Néhány évvel utóbb egy Angliától szított katonai forradalom elűzte Görögországból az oroszbarát bajor dinasztiát. Mikor 1878-ban az orosz csapatok közeledtek Konstantinápoly felé, az angol flotta megjelent a Boszporusznál, és lord Beaconsfield Anglia fegyveres közbelépésével fenyegetőzve ragadta ki a berlini kongresszuson Oroszország kezéből a drinápolyi béke legértékesebb vívmányait. Bosznia megszerzésénél is támogatta Beaconsfield Andrássyt, hogy így megerősítse a monarchiát a Balkánon Oroszországgal szemben. Az 1896-iki krétai felkelés után ez a nagy görög sziget nem maradhatott továbbra is a szultán uralma alatt. De Salisbury nem akarta, hogy az orosz diplomáciától befolyásolt Görögország erősödjék, és így Krétát egy ideig a nagyhatalmak kormányozták.
Európa már éppen olyan örök bástyáknak látta Konstantinápoly előtt az angol hadihajókat, mint a Dardanellák sziklafalait. És most egyszerre Anglia kétségbeesett erőfeszítéssel akar utat nyitni Oroszországnak Konstantinápolyba, melynek kapujában egy évszázadon át őrt állt.
Canningtől Salisburyig Indiára hivatkozva igazolták konstantinápolyi politikájukat az angol külügyminiszterek. Tehát vagy kockáztatta India birtokát a németellenes politika érdekében Grey, vagy megváltozott Anglia számára Konstantinápoly jelentősége India szempontjából.
Erre a kérdésre csak úgy kapunk választ, ha felderítjük India szerepét Anglia gazdasági életében, hatalmi politikájában, és ha megállapítjuk, hogy mi az alapja az angolok indiai uralmának, s mi a hatása az indiai helyzetre az Ázsiában bekövetkezett nagy eltolódásoknak.
A válaszért ugyan mélyen vissza kell nyúlni a múltba és az angol-orosz politikát követni kell egy olyan területig, mely már kívül esik a többi európai hatalom érdekein s érdeklődésein. De az eredmény egy elhanyagolt szempontból, új oldalról világítja meg a háború előzményeit, és a közelmúlt történetének legérdekesebb fordulatait. Az indiai kérdésnek az utóbbi évszázadokban fontos szerepe volt az európai történet minden döntő fordulatánál, és ez a szerepe feltámadt ma, mikor újra egy döntő átalakulás előtt áll az európai hatalmak sorsa.