Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 21. szám
Ha rám is rám virrad a reggel,
Nem sietek, nem kell sietnem, -
Újult erővel, újult kedvvel
Énnekem nincsen hova mennem.
Vágyak utáni vándorlásban
Térdig kopott el már a lábam,
Mint a mesében, jaj szegénynek,
Az egyszeri vándorlegénynek.
Délben, ha mindenki pihen
S a tornyok mind delet zenélnek,
Nékem nem terít senkisem
És nincsen íze az ebédnek,
Nincs kedves kézzel odacsent
Virágszál asztalkendőm mellett,
- Fekete tálcán hoz a csend
Szinűltig tellett üröm-kelyhet.
Nem gyújtok lámpát soha este,
A bús homályba, mint egy ódon
Kifakult, nyűtt setét köpenybe
Borzongva, fázva burkolózom,
Nem kérdezem: tavasz mikor lesz?
Csak űlök, űlök, várok és
Szivem kelyhében, mint a borszesz
Kék lánggal ég a szenvedés.