Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 20. szám · / · Szabó Dezső: Megtépászott napló

Szabó Dezső: Megtépászott napló
6.

1903. május 10.

Még mindig élek és olyan különös minden. Tegnap egy nagy szép udvarba, egy tágas, csinos, otthonias ketrecbe hoztak, mely mellett még egy csomó csinos ketrec van, mindenkiben két-három, vagy több fogoly. A kannibálok körülállták ketrecem, nézdegéltek, tanakodtak. Feltűnt, hogy minden magas vasalt gallérban van és fekete, jól szabott kájzert viselnek. Később megtudtam a magyarázatát. Egyszer egy hittérítő jött ide, kereszténységgel, vasalt gallérral és fekete kéjzerrel. A kereszténység iránt semmi fogékonyságuk nem volt a hittérítőt megették. De a gallér és a kabát nagyon megtetszett s azóta általános divat lett a valamire való kannibálok között.

A kannibálok csendes hangon tanakodtak. Az arcukon végtelen jóság és simogató jóindulat volt.

- Szép faj -, fehér, - szólt az egyik. - Jó lesz tenyésztésre, mondta a másik. Általánosan helyeselték. - De melyik nőstényt adjuk melléje? - kérdezte egy kövér törpe kannibál asszony.

Tanácskozva tovább mentek. S én szép, tiszta, ágas ketrecemben, odatehénkedve a besütő napnak, valami sunyi boldogság félét érzek. Élni fogok, van szép fészkem s lesz ennivalóm. Majd csak minden lesz valahogy. Az álmom puha és meleg és a nap olyan jó dolog.