Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 17. szám · / · Feleky Géza: Krivoein
Az angol imperializmus egyetlen igazi történetírója s legvilágosabb fejű teoretikusa, Seeley azt hiszi, hogy az Egyesült Államok kialakulása nem következhetett volna be a vasút korszaka előtt, vasút nélkül. A vasút által kezd Oroszország politikai egységből gazdasági egységgé átalakulni, politikai hatalmával arányos gazdasági hatalommá emelkedni. A gerincvonalak készen állnak, a még hátralevő szárnyvonalak rentabilitása biztosítva van, vagy elérhető. A vasútépítés tehát ugyanolyan tempóban fogja legyőzni a távolságot és a technikai nehézségeket, mint az Egyesült Államokban. Az ázsiai Oroszország bányakincsei rövidesen feltárulnak, a legkülönbözőbb iparágak fognak belföldi nyersanyaghoz jutni vagy a belföldi nyersanyag-produkció következtében fellendülni.
Ezáltal Oroszország nem szerepel majd többé nagy gabona-exportőr gyanánt a világkereskedelemben. A fogyasztóközönség és a fogyasztóképesség emelkedése a megnövekedett gabonatermelés legnagyobb részét nemsokára lefogja foglalni. Oroszországnak az indusztrializált államok nagy gabonatermő rezervoárja gyanánt való elhelyezkedése különben is erőszakolt és természetellenes volt, mert részbe rablógazdaság által, a föld termőképességének egyoldalú kiuzsorázásával tett szert gabonafölöslegre Oroszország, részben pedig a népesség, a termelők táplálkozásához szükséges gabonamennyiség egy részének elvonásából, az orosz parasztosztály állandó "Unterernährung"-jából származott ez a "fölösleg." Csépléskor megjelenik az adóvégrehajtó és a saját szükségletre is alig elegendő termés egy részének eladására kényszeríti a parasztgazdát. Nagy agrárpolitikai és szociálpolitikai haladást is jelentene tehát, ha Oroszország külkereskedelmi mérlegének kiegyensúlyozására többé nem volna kénytelen a gabonakivitelt erőszakolni.
Oroszország nemrég még a legjellegzetesebb képviselője volt egy olyan gazdasági típusnak, melynek rövidesen az ellenkezőjét fogja képviselni. Ezt a már csaknem leküzdött gazdasági típust nagyjából úgy lehetne meghatározni, hogy Oroszország mezőgazdasági termésének fölöslegéből látta el magát kívülről iparcikkekkel. A pontosabb meghatározás az volna, hogy a világkereskedelem által lehetségessé vált nemzetközi munkamegosztás csereforgalmára Anglián kívül egyetlen állam sem volt annyira ráutalva, mint Oroszország. Az utolsó évtizedben azonban Oroszország rohamosan közeledik az ellenkező gazdasági típushoz, az antarkiához, ahhoz a gazdasági állapothoz, amelyben a nemzeti termelés sokoldalúsága fedezi a népesség sokoldalú szükségleteit.
Arisztotelész az állami önállóság előfeltételét s biztosítékát látta a gazdasági autarkiában, és éppen ezért szűk határokat szabott a polisz, a görög városállam terjeszkedésének, mert másképp nem tartotta elérhetőnek a gazdasági önellátást. Az újkori differenciálódás mellett azonban éppen csak a legnagyobb területi kiterjedés mellett, az államterület növénygeográfiai és bányászati sokoldalúsága, pontosabban mindenoldalúsága esetén közelíthető meg az autarkia gazdasági típusa. Az amerikai távolságok tartották vissza a fejlődés kezdetleges fázisában Oroszországot, a birodalom természeti kincseinek és termelési lehetőségeinek ez az amerikai sokoldalúsága viszi most előre amerikai tempóban a fejlődést. És a sarkvidéktől a tropikus éghajlat zónájáig terjedő Oroszország csakugyan elláthatja magát sajátjából minden szükségleti cikkel úgy, ahogy más állam csak a világkereskedelem munkamegosztása és csereforgalma útján.
Oroszország gazdasági típusának ez a hirtelen, szinte forradalmi átalakulása egyszersmind azt jelenti, hogy a politikai hagyományos egy része érvényességét elveszti, hogy a birodalomnak megváltozott gazdasági helyzetéhez képest kell átorientálnia politikáját.