Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 17. szám · / · Feleky Géza: Krivoein
Az orosz terjeszkedés épp olyan kevéssé a központi kormány tervszerű intézkedései szerint haladt előre, mint az angol, Oroszország úgy jutott legértékesebb terület-megnagyobbodásaihoz, mint Anglia Indiához, csak éppen az orosz Lord Clive-ek és Warren Hastings-ok neve és emléke elmerült az orosz birodalom végtelenségében. Becsvágyó kozák-hetmanok és határcsapat-parancsnokok, vagy éppen kereskedői haszonlesés vitte előre, kelet felé, a legnagyobb lépésekkel az orosz hódítópolitikát, cári kiváltságlevelek alapján, vagy az uralkodó utólagos jóváhagyására számítva.
Szibéria felé a Sztrogonoff-testvérek nyitották meg az utat. Kiváltságlevelük olyan vidékről beszél, ahol nincsen sem művelt föld, sem kunyhó. Rövid idő alatt orosz uralom alá jutott ez az óriási terület, melynek csupán közép-európai rendszerű földművelése alkalmas része 2 600 000 négyzetkilométer, vagyis Magyarország területének csaknem tízszerese.
És mégis, három évszázad alatt csak 4 500 000-re szaporodott az orosz lakosság száma. A bányák feltáratlanok, a végtelen termőföldek műveletlenek maradtak. Szibéria alig vett részt a kereskedelmi forgalomban. A parasztgazdák, a kitelepített szektáriusok és kozákok utódai, jóformán csak saját szükségleteik eláttására termeltek, úgy, hogy keleten és a partvidéken a nomád népek és a vadásztörzsek mandzsúriai és amerikai gabona-behozatalra szorultak.
1905-ben indult meg nagy arányokban a szibériai telepítési akció Szibériában. 5 millió évi költségvetéssel és 800 Szibériában alkalmazott hivatalnokkal dolgozott a Telepítő-igazgatás 1905-ben, 3000 tisztviselővel és 25 millió rubeles költségvetéssel 1910-ben. Néhány év alatt, 1909-ig három és fél millió kivándorló lépte át az Urált, tehát csaknem annyi, mint előbb három évszázad alatt. 1909 óta, becslés szerint, szintén eléri ezt a számot a kivándorlás. A Telepítő-igazgatásnak évi 350 000 birtokrész áll rendelkezésre, és így évi 7-800 000 kivándorlónak gazdasági ekzisztenciáját alapítja meg.
A Telepítő-igazgatás biztosítja az eladásra-termelést s az intenzív gazdálkodást is, és irányítja az átvevő piacok s a kivitel szervezését. 1894-ben 6 tonna vajat exportált Szibéria, 1911-ben 70 000 tonnát. Egyetlen szibériai tejgazda szövetkezet nyolcezer tonnát exportált 1912-ben, 6,2 millió rubel értékben. Németország egymagában 20 millió márkáért vásárolt szibériai vajat.
Ezzel arányos a mezőgazdasági termelés egyéb ágainak fellendülése Szibériában. A szibériai telepítés egyik jelentékeny oka annak, hogy az 1905-ös forradalom nem ismétlődött meg. Az agrárproletáriátus legnagyobbrészt elhelyezkedett, saját birtokán a maga gazdájaként. De éppen a szibériai termelés óriási arányai egy más, új agrárválsággal fenyegethetnék Oroszországot, a mezőgazdasági túltermeléssel. Az orosz gyarmatpolitika azonban termeléssel arányos felvevőképességű fogyasztópiacot szerzett Szibériának - Turkesztánban.