Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 16. szám · / ·
Buk tábor, az Etszingol partján, déli Mongólia 1914. IV. 12-n.
Kedves Barátom! Hosszú hetek óta vágyakozom egy csöndes órára, hogy újabb hírt adhassak magamról, mert ismerem meleg baráti érdeklődését utazásom iránt és bizony közel öt hónapja, hogy utoljára írtam Miránból. Higgye el, csak a folytonos megfeszített munka és a nagy távolságok legyőzésével járó "rush" akadályozott e szándékomban. Gondolataim elég gyakran vándoroltak út mentén kegyed békés hajlékába és mindig telve jó kívánságokkal. Baráti érzés telepathiája talán olykor emlékezetébe is hozott.
E sorok nem adhatnak olyan bő hírt, mint kívánnám. Hosszú menetelés közben írom a déli pihenő alatt, melyre a mongol fennsík nyári melege, meg tatár karaván-embereim kényelme kényszerít. De talán kedves kegyednek annak tudata, hogy olyan földön íródtak, hol régi időkben a hunok tanyáztak és még előttük az indo-szkythák. Kan-cholu felé visz most utam, hogy minél előbb megkezdhessem Nan-san havasai közt tervezett újabb expedíciómat.
Amióta Miránból elindultam a Lop-sivatagba, jó darab földet vándoroltunk át. Legnehezebb, de különösen vonzó is volt feladatunk a régi Lou-lan vidékén, a Lop-nór kiszáradt sós medencéjétől északra. E másfél évezred óta teljesen kihalt víz nélküli földön hat héten át kutattunk, gazdálkodva avval a jéggel, melyet derék tevéim hátán a Tarim végétől vittünk magunkkal. Jobban sikerült e vállalkozás, mint magam reméltem. Eddig ismeretlen romhelyek sorozatára akadtunk, köztük olyanra is, mely abból az időből való, mikor Kína legelőször e félelmetes sivatagon keresztül nyitott utat kereskedelmének és politikai befolyásának a nyugati világ felé. Archeológiai leletek és - jó szerencsém lehetővé tették, hogy olyan terepen, melynek felszínét egészen megváltoztatta a szél-erózió, megtaláljam a régi kínai útvonalat és a tun-huangi Limesig kövessem. Nem írhatok itt a természet alkotta nehézségekről, amelyek közt folyt e munkánk. Midőn a Lop-nór medence északkeleti eddig teljesen ismeretlen részén egy héten át olyan földön át vitt utunk, ahol geológiai idők óta nem volt bárminemű élet, bizony elég kiesnek látszott relatíve még a kiszáradt Lou-lan is, ahol legalább volt elég holt fa, hogy vele a kemény hideg ellen védekezzünk. Földrajzilag érdekes új megfigyelésekre bőven jutott alkalom és indiai topográfusaim buzgósága lehetővé tette a terepfölvételt messze elágazó vonalokon. De bevallom, megkönnyebbülten lélegeztem, midőn a tun-huangi út végén mindnyájan baj nélkül egyesültünk. Ámbátor 15 tevém közül egyetlen-egy se esett áldozatul ez út fáradalmainak, bár csak egyszer jutottak vízhez az Áltmisbulak forrásainál.
Még mielőtt Tun-huangot március végén elértem, újra felvehettem a régi kínai határvonal átkutatását előbb nem látott szakaszokban. Bőséges leletekkel jutalmazott e munka, melyet vagy négyszáz kilométerre folytattam kelet felé Sochou vidékére. Az Ezer Budthának tett jámbor látogatásom sem maradt eredmény nélkül. Egy hónapja, hogy elindultam Suchou-ból észak felé, hogy még a nagy meleg beállta előtt felkeressem Kharakhoto romvárosát ott, ahol az Etszin-gol deltája véget ér a mongol pusztaságban. Tervemet szerencsésen keresztül vihettem mindenféle akadályok dacára és most gyűjteményemet gyarapítva elég nagy számú régi tangut, tibeti, stb. nyelvemlékkel, melyeket ásatásaim napvilágra hoztak, újra dél felé vehettem utamat a magas hegységhez. Ott remélem, hogy vagy két hónapi terepfelvétel megadja a hasznos munkával párosult hegyi üdülést, melyre már vágyódom. Folytatni kívánom kelet és délkelet felé az 1907-ben Kan-chouig vitt térképezést. Augusztus végén vissza kívánok indulni Turkesztán felé és pedig új útvonalon a Tien-san északi oldalán, amelyet még nem ismerek. Az őszi és téli hónapokat archeológiai munkának szentelni szándékozom, már 1907-ben rekognoszkált terepen.
Befejezem ezt az eléggé önző híradást azon biztosítással, hogy egészségem eddig teljesen ellenállt az elkerülhetetlen fáradalmaknak. Lábaim megtették kötelességüket a legnagyobb hidegben is, persze kellő óvakodás mellett. A mongol puszta hőségétől tartottam és ez elég gyorsan is szakadt ránk még ásatásaim idején. De szerencsére erős szelek söpörnek végig a kavicssivatagon és időközileg üdülést hoznak.
Március végén kaptam Tun-huangban az utolsó nagy levélcsomagot. Január kezdetétől datálnak hazai híreim és így már nagyon vágyakozom a Kanchouban remélt postára. Mennyire örülnék, ha k. Barátomtól is jó hírt hozna. Mikor e sorok elérik, talán már befejezte a nyári üdülését. Kívánom, hogy teljes frissességben foghasson hozzá újra a munkához és hogy n. tisztelt felesége és gyermekei is üdülten térjenek vissza otthonukba.
Gyakran gondolok arra az időre, talán 1916 őszén, midőn hosszabb látogatást szeretnék tenni szülővárosomnak. Adja a sors kegye, hogy megmaradt hazai barátaimat jó egészségben láthassam viszont.
Igen tisztelt feleségének és atyjának legjobb üdvözletemet küldöm. Maradtam meleg kézszorítással hűséges barátja
Stein Aurél
(A borítékon:)
Registered.
Nagyságos Halász Gyula úrnak Várfok-utca 14. Budapest, Hungary.
Lanchou 5000 via Trans Siberian Railway.
Returned to Sender.