Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 13. szám · / · Figyelő
1. Megfeledkezett magáról. Ezt szokták mondani arra, aki valami meglepő, hirtelen, rendes viseletétől elütő nyers, vad tettet követ el pl. üt, káromol, öl etc. A kifejezés helytelen. Ilyen esetekben az illető visszaemlékezett magára. Mi egész életünkön át önmagunk torkát szorongatjuk, önmagunk mellén térdelünk, hogy kultúremberré fojtogassuk, civilizált közigazgatási alannyá tiporjuk magunk. Néha aztán lefülelt ős vad önmagunk hány egyet magán s mi lesiklunk önmagunkról s vad, állati tettekben emlékezzük vissza lényegünk. Most az egész emberiség igen intenzíven emlékszik önmagára s ezután helyesebb is ilyen esetekben úgy mondani. Visszaemlékezett magára.
2. Hős. Ez a szó a görög tragédiában inkább passzív értelmű. A fátum üldöz valakit s a hős vergődik, míg a Moira le nem taglózza. A kereszténységtől született drámában cselekvő jelentése lesz, ellenszegülő akaratot, tudatosan választott utakat, vállalt Golgothát jelent. A legmodernebb drámában s a még modernebb földindulásban általában megint passzív értelmű s legtöbbször a topográfiai viszonyok idézik elő. E jelentésváltozás kifejtése igen érdekes világítást vetne arra, hogy mennyire nincs már keresztény közmorál s hogy erkölcsi téren mennyire visszaközelítünk előbbi állapotokhoz. És ezt a fejlődést híven követi a dráma.
Még igen sok érdekes és gyorsított jelentésváltozást lehetne felhozni, de tárgyalásukat tanácsos jobb időkre hagyni.