Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 12. szám · / · Figyelő
Lezárult a szezon, tokokban pihennek az elnémult hangszerek, szekrényekbe zárták a mázsányi kottapapírost, por lepi be a karmester pálcáját, elszálltak a hangok - vége a varázslatnak.
Sokat dolgoztak e télen a filharmonikusok és az a vékony füzet, amelyben számot adnak a munkájukról, az adatok, dátumok, számjegyek más emlékeket sodornak fel, más képzeteket keltenek életre mint a békés idők év végi beszámolói. A háborús világ hullámverése lüktet a szűkre szabott mondatokban, szerényen felsorolt adatokban; e kis füzet éppen olyan dokumentum, mint egy harctéri leírás, vagy rekviráló rendelet.
Ahogy ránkszakadt a mostani világfelfordulás, jó ideig nem láttuk és nem is láthattuk előre, miképpen mozognak majd tovább a nagy gépezet kerekei. A problémák egész tömege el nem képzelt változatban lepett meg bennünket. A problémák sorozatában ha nem is ordító pretenzióval, de meglehetős súllyal ott volt az a kérdés is, mi lesz a zenekultúránkkal, hangversenyekkel, muzsikusokkal stb.
Mint tudjuk, a gépezet kerekei néhány kisiklást leszámítva meglehetősen mozognak, a problémák jó része megoldást nyert. Zenekultúránk ha nem is szökkent előre nagy lendülettel, de nem is pusztult el. Igaz, hogy hangversenyezni csak jótékonysági ürügyekkel mertek a muzsikusok, zenekari hangversenyek tartása pedig egészen a filharmonikusokra hárult.
A filharmonikusok pompásan megoldották a magukra vállalt feladatot. Az első hetek dermedtségéből felocsúdva munkához láttak és produkciójuk messzire felülmúlja azt, amit békés időkben produkáltak. Nemcsak a régi publikumukat nem hagyták cserben, de megsokszorozták a hangversenyközönséget. Hatalmas embertömegeknek gyakran és olcsón hangversenyeztek, komoly muzsikára neveltek olyan embereket is, akik eddig operettszínházak, zenés kávéházak töltelékét tették ki.
Ez olyan eredményük, melyre büszkén hivatkozhatnak, mert egyértelmű a művészet demokratizálásával vagy legalább is az ahhoz vezető út és mód felismerésével. Reméljük, hogy a jövőben még nagyobb súlyt helyeznek a népszerű hangversenyek tartására és csak megkezdésnek tekintik azt, amit e szezonban oly nagy morális és nem lekicsinylendő anyagi eredménnyel végeztek.
Huszonöt rendes és több rendkívüli hangversenyt tartottak a szokásos tíz hangverseny helyett. Előadták a Missa Solemnist, a kilencedik szimfóniát, Mendelsohn 42-ik zsoltárát. Goldmark emlékezetére is rendeztek egy koncertet és különösen népszerűvé tették a Wagner-muzsikát.
A közönség megértette, megbecsülte a filharmonikusok munkáját, a népopera óriási nézőtere majdnem minden péntek este megtelt, sőt volt olyan hangverseny is, amelyet meg kellett ismételni.
A beszámoló évi jelentésből fájdalmasan csendül ki egy örökre elnémult fiatal muzsikus, Haják Ferenc neve. Már gyerekkorában elismert elsőrangú mestere volt a klarinétnak. Csak húsz éves volt. Elesett. Galícia földjében pihen.