Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 12. szám
Járunk tavak közt, messze réteken,
Házak, utak, fagyok, szelek között,
Sötét hajunk már dérbe ütközött
S örök zavarban bolygunk végtelen.
A fény nem él, dús színbe öltözött
Őszben gyümölcs nekünk soh'sem terem,
Révedt lelkünk örökre meztelen
Meleg színek, színes fények között.
Szívünknek érett vágya: bús zománc.
Sötét vízen futásunk: léha tánc.
Utunkon élet: mindig messze part.
Mért kábulunk hát kis szagosvizektül,
Mérthogy karunk bús ívben vágyra lendül
S hajónk folyton mélyebb vizekbe tart?