Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 11. szám · / · Nagy Zoltán: Egy régi áloe-virág
Ó hol a völgy? S az óra, percek szerte?
Mélyülő mélység, örvény, széditő!
Ki az, ki boldog szivünk szemmel verte?
Jaj, meghervadt az égnek szőllőskertje
És száraz ágat hajtott az idő!
Ki tette, hogy vagy: mintha nem is volnál,
S én lettem néked: távol valaki!
Halott tájat ki tett a szentelt helyből?
A drága bort az égi zöld kehelyből
Micsoda isten itta ki?
Micsoda isten fekszik részegen,
Gyürt koszorúval gyürt-zilált hajában,
- Tüzes istennők csókolják hiában! -
Elysiumi boldog réteken,
- Mig szól a Faunok flótája a sásban -
Ki fekszik ott százéves ájulásban
A mi szivünk vérétől részegen!