Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 10. szám
Én édes semmiségem,
Ficánkja bús magamnak,
De nézem s szívvel nézem:
Merre ragadnak
Világ-veszettség dühei.
Úgy látom magam, látom
Helynélküli szegénynek,
De kinek a világon
Mégis az Élet
Mindeneken fölül-való.
Ady Endre: A Kraszna völgyén
A Kraszna völgyén, hol a faluk
Így tavasszal bokréták,
Csináltunk rövid sétát
Boszorkányos, bolond kocsival:
Szép és különös volt az út.
Varsolcot, e vidám falut
Átgázoltuk vidáman
S hozzám illöen bátran:
Be, szép az Élet és a vidék
Békés riadtnak hogyha fut.