Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 8. szám · / · Figyelő

Felvinczy Takács Zoltán: Apák, fiúk

Jól emlékszem, mert első reveláló benyomásaim közé tartozott. A nagybányaiak bemutatkozó kiállításán két irányban hatott Ferenczy Károly művészete. Az egyik mozgató erő a "Hegyi beszéd"-ből indult ki, a másik a Kiss József-illusztrációkból. Az előbbi sajátos szimbolikus tartalma mellett a stílusos intim természetábrázolás programját tartalmazta. Benne volt még Bastien Lepage, benne volt sok az angol praeraffaelitákból, benne volt Nagybánya és benne volt mindenek fölött maga Ferenczy, a művész egyéni hangulata.

Finoman visszhangzott a képen a nagybányai gesztenyefás hegyek minden rejtett szépsége. A művész behatolt a formák, a tónusok szuggesztív mélységeibe. Megrajzolt, megfestett mindent ami csak fölényesen iskolázott szemnek hozzáférhető. A meglátás mikéntje azonban egyéni volt. Rendkívül disztingvált egyéniségre valló finom érzékelésen alapult.

Ferenczy Károly másik megnyilatkozása kevésbé szólt az általánossághoz és azért mégis gyorsabban hatott, szélesebb körben termékenyített.

Egyszerű vonalas rajzainak ritmusa azonban ugyanolyan szelíd egyensúlyozó hatást gyakorol mint a "Hegyi beszéd" s a vele rokon festmények nobilis alaptónusa. A formákat nagy egységekbe foglaló, lágyan sikló szénvonások erotikája megfelelt azoknak az átlátszó színes mélységeknek, melyeknek nyugalmas felülete számtalan gyöngéd megérzés összhangzó egybeszövődése folytán állt elő.

A Ferenczy-féle illusztrációk egyszerű vonalas rajzok, oly kevés vonallal amennyinél kevesebbre szorítkozni már nem lehet. És azért mégis csodálatosan teljesek, kielégítők. Annyira tartalmasak, hogy a legcsekélyebb hozzáadást se tűrnék. Amellett pedig stílusosak: karaktert, mozgást kifejező erejük teljesen egyéni.

Ferenczy Károly sajátos vonalművészete azonban nem állt meg ezen a stádiumon, sőt mondhatjuk, hogy vele együtt hullámzott a mester egész festői fejlődése. Kontúrjainak és tónusainak érzelmessége egyszerre nőtt vagy apadt.

Ferenczy minden naturalizmusa mellett gondolkozó, elmélkedő művész. Látása fölötte szubjektív és festőisége ennélfogva akkor volt legkevésbé vonzó, mikor a tárgyilagosság szabta határok közt akart elhelyezkedni. Egyéni formaérzése viszont, megnyerő voltánál fogva nagyon könnyen szállt át tanítványaira. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy családjában gyakorolt elsősorban megtermékenyítő hatást.

Már írtam arról, hogy fia, Béni képfaragásának és rajzolásának gótikus stílusát áthatják atyja formái. A fiatal ember művészetének családi jellege szembeszökő. Az új értékek keresése mellett következetesen érvényesül benne bizonyos hagyományos érzés. Ez adja művészetéhez a szilárd keretet. Konzervatív újításnak nevezhető kis jóakarattal ami benne megvalósul.

Ferenczy Béni tudatosan primitív gótikát alkot és ritka stílusérzéssel vesz fel elemeket a nagybányai környezetből. Ízig-vérig szobrász és amellett új életet él, új energiákat valósít meg benne atyja festőisége.

És álljunk most meg a Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállításán Ferenczy Károly nagy koncepcióival, komprimált megkapó drámaisággal festett "Pietá"-ja előtt.

A nagybányai környezetből vett elemek közé valamelyes gótikus érzéssel komponált drapériák, a valóságtól teljesen elvont faragott Madonnákat jellemző válogatott mozdulatok vegyülnek. A festői problémák közt otthonos, tapasztalt és találékony Ferenczy szilárdan mintázó vonalakat enged a biztos színérzékkel összehangolt tónusok közé; tartalmas, magvas vonalakat, melyek nem annyira az egykori Kiss József-illusztrációkra, mint inkább ama tanulmányokra emlékeztetnek, melyeket mindeddig a Ferenczy család tagjain kívül csak a Béni művészetének néhány bizalmas barátja ismer.

Intenzív familiáris együttműködésről beszélhetünk tehát ez esetben. Az apa művészete kihangzik a fiúban, kinek egyénisége új formáknak adott életet, mire az előbbi tiszteletreméltó megértéssel nyúl tovább, hogy felfrissítse formakincsét azzal amit az utóbbi önmagából produkált. Másodkézből vesz a sajátjából s egyben megfiatalodik azáltal ami fiának tehetségéből pattant ki. Őszinte gyönyörűséggel szemlélhetjük az életrevalóságnak e meglepő kölcsönös bizonyítását.