Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 8. szám · / · Tersánszky Józsi Jenő: A gyilkos
Nem sok idő múlva szekérre tették Borsodynét meg Máriskát, de vászonnal takarták le, senki se látta őket.
Voltak akik meg is könnyezték szörnyű végüket s többen akadtak érzékeny szívűek Borsodyné kedves ismerősei közül, akik nem távozhattak anélkül, hogy legalább valami emléket ne vigyenek innen. Így egy komaasszonya hangosan pityeregve egy pár kendermagos jércét dédelgetett kötője alatt. Mások egy tyúkot, ismét mások egy kerti ollót, kis baltát, ki mihez jutott drágább, vagy olcsóbb emlékhez.
És a népség oszladozni kezdett a szekér nyomában, habár még mindig jöttek is.
Vojnyik is indult Jávorszkival. De a Róka már nem furakodott vitázók közé ide is, oda is mint előbb újabb adatokért tudakolódni.
A kertészt két csendőr közt látták s Vojnyik alig titkolhatta megkönnyebbedését.
Egy helyt azonban, szoros szekér útban, valaki hátulról két karjára tette kezét. Vojnyik belerángott s megtántorodott. Kábulatban hallotta:
- Engedjenek csak, legyen szíves - s a Róka előzékenyen ugrott félre egy eléjök vágó kincstári tisztnek.
A megrettenés némileg magához térítette Vojnyikot. Mi lesz később, ha ilyen csekélységen így elveszti magát?
Alkonyodott s a fák sötétülő, csipkés rajza felett az ég zöldesen, tisztán ragyogott, mint a víz tükre.
Vojnyik aggodalmai sajátságos nyugalomnak adtak helyet. Úgy tetszett, nem is nehéz éreznie, hogy neki semmi köze ehhez a dologhoz. Hiszen ő is csak milátni jött ezzel a sok emberrel együtt. Szinte ujjongania jött magában ármányos gondolatán. Megállt s visszafordította fejét:
- Nézz oda, hogy jönnek, ennyi ember - szólt s magában élvezte, mily ügyesen beszél, a Róka előtt.
Ám a Róka nem kapott úgy szavain, mint rendesen, ha megindították s ami beszédbe kezdett félbe hagyta s másba kezdett megint. Szinte elviselhetetlenek voltak sejtelmei s mintha inai megmerevültek volna nyakán, nem bírt Vojnyikra nézni. Tusakodott, hogy kivesse magából rettentő gyanúját, de figyelme akarata ellenére résen volt s egyre-másra hordta Vojnyik minden mozdulatáról a vádat.
Feleségeik elibök jöttek, de már értesülve voltak mindenről s inkább egymás közt locsogtak. De mindketten észrevettek a Rókán valami különöset, szórakozottságot s zavart, ahelyett hogy elemébe jött volna az eseményre.