Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 7. szám

Boros Ferenc: A húsz-éves, halott anyámnak

Hogy este játszhassam - drága ékszereknek
Küldj édesanyám finom, régi képeket,
A vágyaidat, - lányosan, virágosan, -
A te húsz éves, játékos gyermekednek...

Virág nyiljon és ragyogjon kikelet,
A levegő csókoljon szivembe drága álmot;
Küldd el anyám a kacagásodat
És sok csodával a városligetet...

Küldj képeket, ne legyek magamba,
Te gyujtsd a vágyamat lobogó lázzá,
Vagy rejtsd el a szived élő bánatát
Ifju vágyamba, lázamba, szavamba.

S hogy a szived az enyém lehessen,
Küldj álmokat - mik a szemedben éltek,
Küldj álmokat - hogy beszéljek velük,
Hogy az égre őket kiteregessem...

S énekeket is dudolj majd anyám,
Mik régen édes szivedbe dongtak,
Miknek ma tán már divatja mult,
De te dudoltad sokszor hajdanán...

S engedd - hogy olykor beszéljek veled,
Hogy lássalak a lelkembe rejtve
S add, hogy olykor hazudjam magamnak,
Hogy a kék ködből rámnéz a szemed.