Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 4. szám · / · Tábori posta
A lövészárok-levelezés egy változata következik. Egy francia katona írta ezt a levelet régi jó barátjának, aki magyar katona. Kedves kezek közvetítették levelét, melyet oly közvetlennek s minden egyszerűsége mellett érdekesnek tartunk, hogy fordításban bemutatjuk:
1915 január 11-én
Kedves Barátom!
Köszönöm, hogy gondolt reám s arra, hogy híreket adjon magáról; már nyugtalan voltam maga miatt, most legalább egy időre megnyugtatott. Mennyire szeretnék beszélgetni magával, nem félnék attól, hogy megsérthetném ebben a beszélgetésben, s biztos volnék abban, hogy maga nem sértene meg. E pillanatban csak érzés és indulat vagyok, sem egyikről, sem másikról nem akarok magának beszélni, annyira félek mindattól, ami minket elválaszt. Életem története augusztus óta a háború története. Londonban voltam éppen, a British Museumban körülbelül egy heti munkám volt még hátra, amikor haza kellett sietnem. Néhány nappal később ugyanaz a szakaszvezető lettem, aki voltam nemrégen azelőtt. Az angol hadsereget kísérem, mint tolmács. Mint tolmács mentem vele bámulatos visszavonulásában a belga határtól majdnem Párizs mellé (emlékszik, hol van Lagny). Hogyan tudtunk - hogyan tudtam - ellenállni oly rettenetes fáradalmaknak, nem tudom. Részt vettem a Mons körüli csatában, aztán a marne-i csatákban, mondom magának, gyönyörű volt; az eszeveszett menekülés után végre előrementünk. Először 44 év múltán, előre! Öregem, nem éreztem tovább fáradságot és Franciaország jó levegőjét tán soha sem volt olyan jó szívni, mint akkor. Emlékezem néhány reggelre a Compičgne-i erdőben, ahol elfeledtünk minden szomorúságot, gyászt, el az út melletti holttetemeket s csak arra gondoltunk, mily édes élni. Aztán jött az Aisne, az óriási ágyúk, a dörgésektől s golyósivítástól terhes levegő, megállás a folytonos előrehaladásban, s a lövészárkok.
Ez idő alatt három vagy négyszer közelről láttam a halált, és sokszor láttam távolabbról. Jobban szeretem távolról látni, de ha engem is akar, nem leszek rossz társaságban. Tudja a jó Pégny halálát? Gondolom ismerte A. Fournier-t, a "Grand Meaulnes" szerzőjét. Ő is elesett az ellenség előtt. És hány más! Tharaudék valahol a lövészárkokban vannak, eddig közvetlenül nem kaptam tőlük híreket. Barrčs az "Échos de Paris"-ba írja, majdnem mindennap bámulatos cikkeit.
S én magam, ugyanaz az egyszerű keresztyén lettem, aki voltam első áldozásom idején.
Voil"ŕ tout. Mennyire szeretnék beszélgetni magával! Nem nagyon unatkozom, bár minden nagyon lassú itt. Anyám gyakran ír, s beosztásom nagyon elfoglal. A közhangulat általában jó, s folyton erősödik.
Adjon híreket Eötvös-beli barátainkról. Mit csinál a kedves B.? Tud-e valami hírt St.-ról?
Kedves barátom, igen-igen meleg üdvözleteimet küldöm magának és legeslegjobb kívánataimat. Velünk volt-e B.-vel s velem, amikor L. Egy este széttörte előttünk az európai térkép mozaikját, aztán összeállítgatta kedve s kedvünk szerint, úgy játszott tartományokkal s országokkal, mint a sokszínű kőkockákkal. "Meglátja, így lesz, nemsokára" mondta nekünk. Még aznap este följegyeztem ezt a beszélgetést. Mulatságos volt látni L.-t prófétaként, nadrágtartóval, cigaretta örökösen szájában, keleti nemtörődömséggel ült könyvtárában, mely értékes dokumentumokkal volt tele. Hol van most L.-unk? Mennyi mindent fogunk egymásnak elbeszélni egy csésze erős kávé mellett, vagy pedig egy pohár tokaji mellett (engedvén a maga magyar gusztusának).
Bien affectueusement "ŕ vous et bon courage!
D. A.
Interpreter - British Expeditionary Force