Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 4. szám
(Kicsi Csinszkámnak küldöm.)
Szerettem volna, hogyha untat
Bolondulása a földnek,
Ez a nagy vér-lakodalom,
Cifra szűrömmel betakarni
Vihar elől magunkat.
Be jónak indult ez a játék,
D közben szinte mi kedvünkért
Kitört az égi háború,
Fájva, sivítva és cikkázva
Átok ez vagy ajándék?
Küldöm a szivemet szivedre
Óráiban borzalomnak,
Hátha mégis odatalál
Ahol egyetlen helyet kaphat
Hol tán mégis pihenne.
Be, nagyon rettent ez a várás
Be, méltatlan is a mi sorsunk;
Tépett és véres milliók,
Két szép ember kiket roszkor vett
Elő a megkívánás.