Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 3. szám · / · FIGYELŐ
Thomas Mann szép könyve most magyarul is megjelent Lányi Viktor jó fordításában, mely elérni igyekszik az eredeti munka legnagyobb ékességét: tömör, kifejező, mélyen átgondolt, csaknem goethei prózáját. Milyen tiszteletreméltó munka ez - kényes tárgyának, hogy fölébe került benne az író, mily öntudatosan kezeli, mennyire azt fejezi ki, amit akar, s míg részleteit a legnagyobb szigorúsággal dolgozza ki, az egészből az a láng csap fel, mely a nagy írói alkotásokat hevíti. Mann könyvének a német közönségnél nagy sikere volt, pedig az egész könyv olyan, mintha csak írók számára készült volna, mintha csak a kis csoportnak akarta volna megmutatni, hogy kell egy nehéz feladatot a mi szép mesterségünk eszközeivel megoldani. A melegséget és közvetlenséget - ami egy ilyen túl gondos munkánál veszélyben forog - az adja meg, hogy sok líra van benne. Nem szeretnők ha félreértenének bennünket - a líra kétségkívül nem a homoszexuális vonatkozásokból fakad, melyek e könyvet a felületes olvasóra nézve jellegzetessé teszik - ... itt mélyebb dolgok vannak elrejtve. Az Aschenbach Gusztáv életében és halálában a művészetet túl komolyan vevő s abban önmagát felélt művészt kell látni, akiből élete végén, a halál előérzetében mégis fellángol és kicsap az életnek az a határtalan vágya, amit eddig csak művészetében vezetett le és elégített ki - s ez utolsó árva láng most mohón tápot keres s egy oktalan tervezésbe kap bele, egy tragikus, furcsa vonzódásba - egy szép fiúhoz. És éppen az teszi az író művészetét, hogy így képes láttatni a dolgot - a történet nem egy fajtalan, hanem egy szegény öreg művész históriája, akit nem lehet megvetni, csak sajnálni kell mondhatatlan szomorú életéért, mely kifelé dicsőséggel teljes -, de belül ilyen diszharmóniában bomlik fel. Tragikus könyv. Talán még tisztább lett volna, ha elmarad belőle a kicsit erőltetett párhuzam az öreg író titka és Velence rejtegetett bűne között - bár a kettő vegyítése az atmoszférát súlyosabbá teszi. A könyvet igen csinosan adta ki Kner Izidor, Gyomán. Ha ilyen intelligens könyvek Jénában vagy Göttingában jelennek meg - az teljesen rendben van, de ha Gyomát hallom - az olyan különös! És elgondolkozom Kner Izidor vidéki nyomdászon, aki nyilvánvalóan csupa jó szándék, próbál, kísérletezik és néha formában és tartalomban olyan könyveket ad ki, melyekért megirigyelhetik budapesti kollégái.