Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 3. szám · / · FIGYELŐ
Kívülállónak nincs köze hozzá, hogy az Akadémia mely céllal s mily szempontok szerint adja ki az irodalmi díjakat, melyeket a hagyományozók vagy alapítók az ő ítéletére, az ő meggyőződésére s az ő törekvéseire bíztak. Én csak azt a szép gesztust kívánom itt szóvá tenni és szívem szerint magasztalni, mellyel a Vojnich drámai díj idei nyertese, Pekár Gyula a jutalompénzt azon melegében elküldte az Írói Segélyegyletnek, melynek e mostani keserves időkben ugyan megnőtt a klientélája. A háború itt is útmutató, sőt útépítő, s íme: megtörte most is az utat, melyre békében annyian s annyiszor hiába mutattunk rá, hogy csak ezen lehet elérni az irodalomnak ahhoz a pártolásához, mi nyilván szeme előtt lebegett mindenkinek, ki valaha az Akadémián irodalmi pályadíjat alapított. Valamikor, mikor az irodalmat is, mint ebben az akkor kezdő országban mindent, mesterségesen csinálni kellett, lehetett jogosságára még kilátástalanul is az erőlködésnek, mely műfajok erőltetésére alapított díjakkal akarta kierőltetni általában az irodalmi életet. Ma ez teljesen idejét múlta, - ma már van irodalom, van közönség, van könyvkiadás, van újság, van színház s aki az irodalmon segíteni akar s meg akarja óvni s művészi tisztaságában meg akarja tartani az üzletesség mételyező hatásától, az csak egy módon teheti: ha az írókon keresztül segít rajta. Ennek nagy értelme és dicső rendeltetése volna: valami nagy országos alapnak, mely autonóm volna, vagyis az írók maguk kormányoznák, s mely nagy pénzekkel rendelkeznék fiatal írók felnevelésére, ellátására, utaztatására, megöregedett írók nyugdíjazására, meglett írók megakadásain való segítésre s olyan kiadó cégek szubvencionálására, kik aztán kiadnának kevés üzleti reménységű írói munkákat is. Ami pénzt jóindulatú és jóhiszemű emberek az Akadémiánál s egyéb helyeken irodalmi rendeltetéssel letettek: törvénnyel kellene erre az alapra átkonvertálni. Az Akadémia megszabadulna egy kínos nyűgtől, mely akarata ellen tolakodóvá és nevetségessé teszi és zavarja igazi rendeltetésében: a tudományos munkában, - az irodalom pedig hasznát venné, az alapítóknak ha nem is értesültsége, átlátása és ízlése, de bizonyára szándéka és öntudatlan törekvése szerint.