Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 3. szám · / · TÁBORI POSTA
Mikor el kellett mennem
A király hívott engem
Szaladt, szaladt az óra
Nem maradt búcsúzóra.
Azóta sokat jártam
Lovon, gyalog és sárban
Hegyek, tavak folyók közt
Ellenséges golyók közt.
Aludtam nem egy halmon
S tudtam, hogy meg kell halnom,
Ki siratná a vesztem
Ha valahol elvesztem?
Rég elmúlt félelemmel
Készen az életemmel
Ismert barátot vártam
Az érkező halálban.
...De egy seb most is fáj még,
Egy halk, törékeny árnyék,
Egy csodálatos halk szív
Mely most is idehallszik.
Golyó nem fogja, járja
Az ágyú nem találja,
Mindenütt velem járkál,
Erősebb a halálnál.
Valóság-e vagy emlék,
Rég láttam-e vagy nem rég -
Látok egy könnyes arcot,
Mint régi, régi rajzot.
(...Ó fogadd ezt a pár sort
Mint elhullott virágport,
Kedves, tekintsd e firkát
Mint gyenge virág szirmát.)