Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 2. szám · / · Lendvai István: HALOTTAS VERSEK
Igyad csak, igyad csak szomjas szatír,
majd terem a szőlő újra ha bír.
Igyad csak, igyad csak. Aranykehely.
Csak igyad és danolj és ünnepelj.
Tenéked forrott - ó gyönyörű láz! -
szürcsöljed örömmel és éjszakázz.
Sok asszony csókja és ifjui bú
sok nyári kalász és holt koszorú
sok zülött lámpa a régi úton
sok gyémánt hold a rémült vasuton
sok néma imádság, hörgő szitok
sötétbe villámló örök titok
neked gyüjtötte sok isteni kád,
hogy urasabb lenne az éjszakád.
Didergő csont: ez lánggal itat,
konok káromló: ez mind áhitat.
Ahányszor fölhajtod dús kelyhedet,
süveged tisztelgőn emelheted.
Igyad csak, igyad csak, szomjas szatír,
majd terem a szőlő újra, ha bír.