Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 1. szám · / · FIGYELŐ
A nagy háborúról rengeteg írás és könyv fog megjelenni - s már most szeretnénk odakiáltani mindenkinek: vigyázat, ezek a könyvek roppant fontosak! Jegyezzük meg jól, ez a háború csak kis részben folyik érettünk - nagyrészben az utánunk következő nemzedékekért történik és éppen ebből a szempontból és az emberiség általános szempontjából igen nagyon fontos, hogy becsületes emberek s jó írók közvetlen tapasztalataikat adják át a következő nemzedéknek. Mert az emberek épp úgy, mint a nemzetek, könnyen felejtenek, még könnyebben idealizálnak, - majd lesz egy kísérlet, mikor a távolság aranyos köde a jelen és múlt közé kissé leereszkedik, - lesz egy törekvés, mely a szépíró szemen és tollon keresztül akarja érzékeltetni a mai eseményeket s idealizálni a háborút. E törekvéssel szemben dokumentumoknak kell lenni arról, hogy ezt a háborút, ha már ránk kényszerítették, nemzetünk becsületesen és a legnagyobb bátorsággal küzdi végig - de a háborúba magába senki sem szerelmes, fájdalmas és nyomorúságos dolognak tartja, mindenki szenved alatta s legmélyebb emberségében bántva érzi magát általa. A Fényes László könyvéből - mely az Athenaeum kiadásában most jelent meg - ez az emberséges, részvétteljes hang cseng ki, ez ad nemes zománcot a cikkeknek, melyek újságba íródtak, de a könyvben is megőrizték eredeti frissességüket, melyeknek nagy sikerüket köszönhették. Ami most történik, ahhoz képest a legmerészebb fantázia és kitalálás is szegényes, igazán nem kívánunk mást, mint a valóság hű visszaadását. Fényes László, aki a sebesültek közt volt, a lövészárkokban feküdt, a tűzvonalba került, azt közli velünk, amit a saját szemeivel látott, amit átélt, hallott és tapasztalt. Vannak a könyvnek fejezetei, melyek a legjobb regényben megállanák a helyüket. Az egész rendkívül tanulságos, érdekes - a legbecsesebb gyűjteménye az adatoknak és élményeknek. Egy becsületes ember és jó író kitűnő munkája.