Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 1. szám · / · FIGYELŐ
(Máté Evang. 2,2.)
A svéd király tegnap a birodalmi marsall és a külügyminiszter kíséretében Malmőbe utazott, hogy ott találkozzék a dán és norvég királlyal.
1. Lángban égett mindnégy sarka a világnak. Megindult a föld, tüzet lövelt a tengerek mélysége, országokat öntött el a kiömlő emberi vér áradata. Felperzselt városok, falvak, tanyák lángja az ég peremét mardosta. Tűzzel-vassal pusztították, oltották egymás életét a fegyveres népek.
2. Nem volt teremtett lélek a földön, ki megtudta volna mondani, hova vezet e szertelen öldöklés, nem volt ember, ki fel tudta volna mérni az elpusztított jószágok szerit számát, az özvegyek, árvák könnyét, jajszavát, haldoklók sóhajtását, megtört pillantását, mindenható méltóságok, udvari hivatalnokok feneketlen csalárdságát.
3. Senki sem tudta mikor szűnik meg e háborúság, mikor tér vissza hüvelyébe az ezerszer ezer kard, mikor pihen meg a gyilkoló kéz.
4. Azok az országok, melyeknek fiait nem küldték harcmezőkre, a békés tartományok, úgy álltak egymagukban mint magányos kisded szigetek a végtelen óceán ölében. Körülöttük harsogó szélvész, tüzes hullámok tajtéka, felettük az ínség, éhség, dögvész, szűkölködés fekete ostora.
5. Elindult ekkor Gusztáv, Haakon, Keresztély, a három békében felejtődött északi országok Királya. Magukkal vitték Vezéreiket, Minisztereiket, Kincstárnokaikat, hogy egybegyűlvén tanácskozzanak, mitévők legyenek?
6. Felettük a három fénylő csillag. Kutatták, hová vezet, merre viszi őket a három csillag. Tanácskoztak, miképpen viselkedjenek, mi módon támogassák egymást, trónjukat, nemzetségüket?
7. A küzdő országok Fejedelmei, Királyok, Császárok, hadak Vezérei, Helytartók, udvari méltóságok rájuk függesztették kérdő tekintetüket. Vajon harcba küldi-e a három északi ország Királya is a népeit? Felszítják e még magasabbra a háború tüzét? Avagy békességet teremtenek a hadakozó felek között?
8. Latolgatták, ha harcba szállnak, melyik fegyveres sokaság erejét növelik seregeikkel. Kit támogatnak? Kinek veszedelmére szövetkeznek?
9. Mert nem látta tisztán senki sem a csillagok útját.
10. Fohászkodtak a három északi ország népei. Sírtak az anyák, hitvesek, viruló mátkák. Ha a Királyok útra kelnek, aggódó asszonyok könnye öntözi lábuk nyomát. Sírtak, rimánkodtak, vajon az ő fiaik is csaták öldöklő tüzébe rohannak? Az ellenség feldúlja az ő tűzhelyeiket is? Lerontott, üszkös otthonuk felett is hollók, dögmadarak serege kóvályog majd?
11. Sírtak az anyák, közeli halálukat óhajtották az aggok. A hadvezérek, kapitányok, zsoldos katonák, nagy garral élesítették fegyvereiket. Fegyverkovácsok, markotányosok, kalmárok, kézművesek már számadásba vették, mennyire gyarapítja gazdagságukat az óhajtott hadviselés.
12. Mérlegre tette mindenki a jövendőt. Ki-ki mit nyerhet, mit veszíthet? Mi húzza le nagyobb súllyal a mérleg serpenyőjét, feldúlt házak, rombadűlt városok, meleg emberi vér folyama, égbekiáltó fájdalom, vagy az ellenség kincse, földjéből néhány hektár, fiainak szolgaságba döntése.
13. Mi becsesebb, a békességes munka, vagy a háború gyilkos fergetege?
14. Tanácskozott a három északi ország Királya. A magasságban égtek a vezérlő csillagok. De köd borította fényüket. Senki sem tudta hova vezet a csillagok útja. A Királyok sem.
15. Visszamentek országaikba a Királyok. Nem pártoltak sem a harchoz, sem a békességhez.
16. Az anyák, hitvesek tovább fohászkodtak, a kalmárok tovább szőtték számadásaikat.
17. Országaik határain túl továbbra is öldökölték egymást a fegyveres seregek.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
18. [... zárd bé e beszédeket és pecsételd bé e könyvet a végső ideig: tudakoznak erről sokan és az értelem bővebben lészen "Dániel 12. 4"]