Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 1. szám · / · Füst Milán: BOLDOGTALANOK
Március eleje. Szegényes lakás. Ágy jobbról balról. Középen asztal, baloldalt jobbfajta pohárszék, két szekrény.
Jobbról-balról ablak függönyökkel. Háttérben ajtó, mely a konyhába vezet. Vasárnap este hét óra van, ég a lámpa a konyhában is. Róza az asztalon vasalt. Szép fekete lány, hosszúkás arcán szépen ívelt orral. Tekintete, mozdulatai fáradtak. Most az asztalnál áll, a fali órára néz és eltűnődik. Özv. Húber Evermódné kalappal a fején bejön.
Húberné: Jó estét. A fiamat, Húber Vilmost keresem. Itt lakik?
Róza: Jó estét. Még nincs itthon.
Húberné: Itt lakik Húber Vilmos?
Róza: Itt lakik.
Húberné: Tessék hangosabban beszélni, mert rossz a fülem.
Róza (hangosan): Itt lakik.
Húberné: És kegyed? (Az asztalra néz.) Kegyed mos rá?
Róza (nevet, hangosan): Igen. Vagyok olyan bolond.
Húberné: Vagy úgy . . . Mikor jön haza a Vilmos?
Róza (hangosan): Azt nem tudom.
Húberné: Hát nem szokott este hazajönni?
Róza (u. úgy): Nem.
Húberné: Hát hova megy?
Róza (vállat von): Van elég hely a világon.
Húberné: Hol? A világon?
Róza: Igen.
Húberné: Hát ott van elég hely. (Szünet.)
Róza: Kegyed az édesanyja neki?
Húberné: Igen. Hát nem mondta?
Róza: Mit?
Húberné: Hogy eljövök Holdvilághelyre.
Róza: Nem mondta. Sose szokott semmit se megmondani.
Húberné: Nem? Azt jól teszi.
Róza (ingerülten): Jól teszi? Majd meglátja, hogy nem jól teszi.
Húberné: Az apja is olyan volt. Papok nevelték. (Szünet.) Lehet itt leülni?
Róza: Tessék.
Húberné (leül): Mikor jön haza Vilmos?
Róza (vasalni kezd): Nem tudom.
Húberné: Hát nem szokta megmondani, mikor jön haza?
Róza: Sose mondja meg. És jól teszi. Legalább az anyja (halkan) megpukkad.
Húberné: Hát hol lehet?
Róza: Ma valami nyomdász mulatság lesz. (Szünet.)
Húberné: És kegyed? . . . Kegyed mióta van vele?
Róza: Három éve.
Húberné (ijedten): Már három éve?
Róza: Leszek én még tovább is.
Húberné: Tovább is?
Róza (nevet): Hát hagyjam itt?
Húberné: Hát hogy tehet a Vilmos ilyet?
Róza (leteszi a vasalót, a fülébe): Azt kérdezze meg tőle.
Húberné (méltatlankodva): Nem vagyok én olyan süket.
Róza (tovább vasal): Csak azért mondom.
Húberné: Hát kegyedet hogy hívják?
Róza (ingerülten nevet): Akárhogy.
Húberné: Nem nyájas kegyed velem. Pedig én a Vilmos anyja vagyok.
Róza (leteszi a vasalót): Nemesváraljai Gyarmaky Rózának hívnak.
Húberné: Hogy?
Róza (ismétli).
Húberné: Előneve is van?
Róza: Igen. (A fülébe.) Hatszáz év óta.
Húberné: Az szép . . . És mért van így?
Róza: Hogy mért élek a Vilmossal?
Húberné: Igen.
Róza: Hja az furcsa történet.
Húberné: Mondja el.
Róza (nevet): Engem is papok neveltek. (Szünet.)
Húberné (sóhajt): Furcsa ember ez a Vilmos. Mit akar ez a lányoktól? . . .
Róza (nevet): Hogy mit akar?
Húberné: Na igen. Egyszer már megjárta.
Róza (érdeklődve): Megjárta?
Húberné: Na igen. Egy leány mérget ivott. Nem mesélte?
Róza: Nem szokott mesélni. (Érdeklődve.) Hogy volt az?
Húberné: Mikor katona volt, szakállas, szép ember volt. És az irodába tették, jó dolga volt . . .
És a kantinosné . . .
Róza (érdeklődve): Igazán?
Húberné: A pénzét ráadta, aztán utána jött Fehérvárra . . . Aztán, hogy nem volt pénze, beállt cselédnek . . .
Róza (u. úgy): Úgy?
Húberné: A Vilmos meg másfelé járt . . . Meg a kantinosné úgy is volt . . . (Szünet.)
Róza (gondolkodva leteszi a vasalót. A fülébe): Nem ijedek meg! (Szünet.)
Húberné: Hoztam a fiamnak befőttet.
Róza: Azt rosszul hozta.
Húberné: Mért?
Róza: Nem eszi. Csak húst eszik.
Húberné: Úgy? (Szünet.)
Húberné (aggódva): Mennyit keres a Vilmos?
Róza: Jól keres.
Húberné (u. úgy): És kegyed miből él?
Róza (az ágyra rakja a ruhákat): Én a munkámból élek.
Húberné (megnyugodva): Azt nagyon jól teszi.
Róza (szemtelenül): És kegyed miből él?
Húberné (komolyan): Nem mondta a Vilmos?
Róza (megáll): A Vilmos semmit sem mond. Azt sem tudtam, hogy kegyed a világon van.
Húberné: Hja? Azt nagyon jól teszi.
Róza (ingerülten): Jól teszi? No akkor maga most menjen el. És majd ha éjjel a Vilmos jön, akkor jöjjön
megint.
Húberné (méltatlankodva): Milyen goromba maga velem. Én a fiam lakásán vagyok.
Róza (közel megy hozzá): Kegyed a fia lakásán van? Hát ez nem a fia lakása, hanem az én lakásom. A fia öt hónapja egy krajcárt sem hozott haza. Ezt a lakást én fizetem.
Húberné (aggódva): Hát mire költi a Vilmos a pénzt?
Róza: Mire? Lányokra.
Húberné (sóhajt): Ilyenek a fiatalemberek.
Róza (lerakta a ruhát, leül az asztalhoz, papírt vesz elő az erszényéből): Nézze, egy harminchat éves ember ilyen butaságokat firkál.
Húberné (nem érti): Mi?
Róza (hangosan): Ezt nőkről írja fel magának.
Húberné (nem érti): Hát baj az?
Róza: Hát nem baj. (Szünet.)
Húberné: Hát mért él vele?
Róza: Hogy mért élek vele?
Húberné: Igen.
Róza: Hát mit meséljek magának?
Húberné: Hátha a lányok után futkos.
Róza: Hát tudja mért élek vele?
Húberné: Mért?
Róza: Mert gyerekem van.
Húberné (felugrik): Mi?
Róza (hangosan): Gyerekem van a Vilmostól.
Húberné (leül megsemmisülten): Hát most mi lesz?
Róza (nevet): Majd meglátjuk.
Húberné: Igazán? . . . A Vilmos gyereke?
Róza (végigméri és feláll): Én most elmegyek hazulról. Maga pedig üljön itt holnapig. (Veszi a kendőjét.)
Húberné (barátságosan): De édes . . . lelkem . . . Mit csinálok magamban . . .
Róza: Akkor ne kérdezzen ilyen vadakat. (Leteszi a kendőt.)
Húberné: Édes lelkem, én már öregasszony vagyok . . . (Szünet.) És szép a gyerek, egészséges?
Róza (elkomolyodva): Szép.
Húberné: Mennyi idős?
Róza: Két éves.
Húberné: Már két éves? (Szünet.) Szeretném látni . . .
Róza (komolyan): Azt nem láthatja.
Húberné: Mért nem?
Róza: Mert kiadtam.
Húberné: És hasonlít?
Róza: Valakihez csak hasonlít.
Húberné: És ki fizet érte?
Róza (közelebb megy hozzá): Én fizetek érte. Abból a nyomorult pár forintból, amit hetenkint kapok.
Húberné: (szánakozva): Hát miből eszik?
Róza: Hogy miből? Hát csak itt-ott ... Tudja? Koplalok eleget.
Húberné (aggódva): Milyen ember ez a Vilmos ... ha már gyereke van ...
Róza: Magának küld pénzt?
Húberné: Nem küldött az, mióta a világon van egy fillért sem ... (Szünet.) Most kellene! ...
Róza: Nekem is! (Nevet.) Legjobb ha vissza megy. (Elkomolyodik.) Különben nem tudom ... talán magához ...
Húberné: Azt csak nem teszi ... Elromlott a fülem, kitettek az állásomból ...
Róza: (hozzáhajlik): Nézze! Nekem kell a pénz, ha ad.
Húberné: (megütközve.): Én az anyja vagyok.
Róza: Nekem gyerekem van.
Húberné: Én özvegy asszony vagyok.
Róza: (u. úgy): Nekem kell a pénz, mert most megint ... tudja!
Húberné: (nem érti): Micsoda?
Róza: (u. úgy hangosan): Megint ...
Húberné (megérti, iszonyodva feláll): Hát miféle ember ez a Vilmos?
Róza: Maga csak tudja!
Húberné: És velem mi lesz?
Róza: Látja ugye, hogy nekünk kell a pénz.
Hentesinas (bejön): Jó estét, Sirma úr küldi és jó étvágyat kíván. (Letesz az asztalra egy csomagot és kimegy.)
Húberné: Mi ez?
Róza: Ez vacsora. (Kibontja a csomagot.)
Húberné: (gyanakodva): És mennyi mindenféle!
Róza: (eszik): Ezt egy tisztelőm küldi. Hentes. Szerencsére ennek néha eszébe jutok, különben ...
Húberné: Ugyan édes lelkem, adjon egy falatot, oly éhes vagyok ...
Róza: (kis megvetéssel): Tessék.
Húberné (eszik, mentegetőzve): Oly ízléses.
Róza (eszik): Beláthatja, hogy nekünk kell a pénz.
Húberné: Belátom, de hát mit csináljak ...
Róza: Ne kérjen.
Húberné: Hát mit csináljak?
Róza: Majd megmondom, hogy mikor ...
Húberné (abbahagyja az evést): Nem megy le a falat. (Szünet.) Beteg vagyok, gyenge vagyok ...
Róza: Mi baja?
Húberné: Ha már az ember a fiára szorul! ...
Róza (hangosabban): Mi baja?
Húberné (int a kezével): Öreg vagyok. Kidobtak, mert nem hallottam a csengetést.
Róza: Honnan dobták ki?
Húberné: Kórházban voltam felügyelőné.
Róza (élénken): No és ott nem szerzett semmit?
Húberné: Valami keveset szereztem.
Róza (mohón): Mennyit?
Húberné: Negyven forintot.
Róza (nevet): Az is valami.
Húberné: Valami, valami, de meddig?
Róza (feláll): Nézze, nekem van egy tisztelőm, az a hentes, aki ezt küldte ... Annak kell egy gazdasszony ...
Húberné (aggódva): Miféle ember az?
Róza (nevet): Hogy miféle ember? Az csak mindegy. Ez a ház is az övé. (Szünet.) Ahhoz maga elmehetne.
Húberné (kedvetlenül): Elmehetnék.
Róza: El, el. Mert itt nem lehet.
Húberné: Hát miért nem lehetnék?
Róza: Mert jön ide egy másik lány is.
Húberné (nem érti): Mi?
Róza (hangosan): Jön ide egy másik lány lakni ...
Húberné (kétségbeesetten): Mii? Hát maga?
Róza (ajtó nyitás hallatszik kívülről. Gyorsan): Jó lesz a fiát békében hagyni. (Az ételmaradékot gyorsan a kályhába dobta.)
Húberné (nagyon gyanakodva): Egy másik lány is?
Rózsi (Húber Vilmos nővére, 32 éves, festett hajú szőke lány, púdertől megviselt arccal, kalappal a fején, kissé rikító, szegényes, kokott eleganciával öltözve bejön): Jó estét.
Húberné (megrezzen, észrevétlenül int):.
Róza (ellenségesen végig méri): Kit tetszik keresni?
Rózsi (észrevette az intést): Nincs itthon Húber úr?
Róza: Nincs itthon.
Rózsi: Mikor jön haza?
Róza: Nem tudom.
Rózsi: Kegyed kicsoda?
Róza: Én a cseléd vagyok.
Rózsi (gyanakodva): Úgy? - Tessék megmondani, hogy itt volt Rózsi. - Szolgája. (Kimegy.)
Róza (élesen): Szolgája. (Szünet.)
Húberné (mélyen sóhajt).
Róza (kétségbeesetten): Látja?
Húberné (halkan): Afféle ...
Róza (indulatosan): Feljönnek ... Fel mer jönni ide, az én lakásomba ... és milyen goromba velem az a ...
Húberné: Hát ha azt mondja ...
Róza (ugyanúgy): Ilyenek miatt kell nekem így élni ... ilyen utolsó ...
Húberné: Bizony ez afféle ... kalapos dáma ...
Róza (dühösen sír): Ilyenre költi a pénzét ... ezért kell nekem ... ezért az utolsó ... az utcáról szedi ...
Öreg parasztasszony (bebugyolált kétéves fiúcskát hozva a karján, bejön): Jó estét.
Róza (felsikolt, odafut): Jancsika! (Ráborul sírva. Szünet.)
Öreg parasztasszony: Beteg a gyerekecske. Behoztam.
Róza(kiegyenesedik, rémülten): Beteg?
Öreg parasztasszony: Nincs magánál.
Róza (ugyanúgy): Nincs magánál?
Öreg parasztasszony: Tegnap este nézem, miért nem eszik ... Hát bizony forró a kis feje ... Köhög ...
Húberné (odamegy): Ó ó a szentem ... (Feltakarja az arcát.) Be szép ... Egész a Vilmos ... (Könnybe lábad a szeme.)
Öreg parasztasszony: Oszt így csinál (utánozva) őh ... őh ...
Róza: Volt orvosnál? ...
Öreg parasztasszony: Nem voltam én.
Húberné: Nem érnek az orvosok egy pipa dohányt. Én a fülemmel ...
Róza (gondolkodik): Menjen rögtön haza vele. Én is magával megyek. (Vizsgálja a gyerek arcát.) Vérpiros. (Arcával odaér a gyerek arcához.) Forró. (Szünet.) Jancsika nem ösmersz?
Jancsika (ragyogó szemmel ránéz): Mama!
Róza (halkan): Édes kis fiam! (Könnybe lábad a szeme.)
Jancsika: Mama!
Róza: Mit akarsz édes kis fiam?
Húber Vilmos (bejön. Alacsony, fekete, jelentéktelen ember, karakterisztikus, erős orral. Szemei élénk tekintetűek és értelmesek. Pápaszemet hord, rendesen, tisztán van öltözve. Hangosan, meglepetés nélkül) Jó estét anyám!
Húberné (kitárja a karjait, meghatottan): Jó estét édes fiam!
Húber (az öreg parasztasszonyhoz): Mi van Molnárné?
Öreg parasztasszony: Beteg a gyerek.
Húber: Úgy? - Volt orvosnál?
Öreg parasztasszony: Nem voltam én.
Húber (haraggal): És miért nem volt?
Öreg parasztasszony: Pénzbe kerül az!
Húber: Menjen rögtön haza ... Majd küldök orvost. (Meg akarja nézni a gyerek arcát, de az befordul a parasztasszony karján. Szünet.) Hát csak menjen haza ...
Róza (bizonytalanul): Én is menjek ...
Húber: Fölösleges. Majd vigyáz rá. - Menjen.
Öreg parasztasszony: Megyek már.
Róza (kikíséri): És jöjjön be minden nap édes Molnárné ... (Kimennek.)
Húber (leveti a felsőkabátját és gonddal az ágyra teszi, aztán leül az asztalhoz): Mi újság?
Húberné (halkan): A Rózsi ver. Mindennap. Ma úgy megvert hogy majd meghalok. Segíts édes fiam, vegyél el tőle ...
Húber (sötét tekintettel): Úgy? - Veri?
Róza (bejön).
Húber: Hát hogy megy?...
Húberné: Eljöttem édes fiam ... A fülem ... azt tudod ...
Húber: Pénze van-e?
Húberné (Rózára néz, zavartan): Van ... van fiam pénzem (Leül)
Húber (mosolyog): Mert ha nincs, csak szóljon ...
Húberné (bizonytalanul): Hát neked van-e?
Húber (feláll, nyugodtan): Nekem mindig van pénzem.
Húberné: Úgy?
Róza (halkan): Vacsoráztál?
Húber (sétál a szobában): Igen.
Húberné: Jól nézel ki Vilmos.
Húber: Ma jött meg?
Húberné: Ma reggel.
Húber: A pakkja hol van?
Húberné: Beajánltak a korházból.
Húber: Van állása?
Húberné: Van. (Észreveszi magát. Zavarban): Azaz hogy ... holnap ...
Róza (dühvel nevet): Nagyszerű!...
Húberné: A fülem miatt ... tudod ... félek ... hamar kitesznek ...
Húber (megáll, nyugodtan Rózára néz): Mi a nagyszerű?
Róza (visszahúzódva): Semmi különös.
Húber: Hát ha van állása, akkor rendben van. Az a fő, hogy állása legyen. (Jelentősen az anyjára néz)
Húberné (sóhajt): De már öreg vagyok édes fiam.
Húber (gúnyosan): Ja úgy? (Szünet.)
Húberné: Rég nem láttalak ...
Húber (nyugodtan): Az ám, öt éve.
Húberné: Mit csinálsz? Hallom Vilmos, hogy ...
Húber (az anyjára néz): Mit hall?
Róza (nyugodtan): Hogy későn jársz haza ...
Húber (az anyjához): Úgy? ... Megesik.
Húberné: De az nem jót tesz édes fiam ... Meg a pénzed is elfogy ...
Húber (az anyjára néz, nevet): Hát csak úgy járkálok ...
Róza (közel megy hozzá): Keresett egy nő.
Húber (nyugodtan): Úgy? ... Kicsoda?
Róza: Azt mondtam neki, hogy a cseléded vagyok ...
Húber (rendületlenül): Nem baj, - Ki volt az?
Róza (fojtva): Nem baj? Mondjam meg, hogy itt volt a Rózsi.
Húber: Úgy. (Az asztalra csap, azután hangosan kacagni kezd.)
Róza (fojtva): Mit nevetsz?
Húber (gúnyosan néz rá és vállat von)
Róza (dühvel a vállára teszi a kezét): Itt volt a Rózsi!
Húber (lerázza a kezét): Mi bajod vele?
Róza (keserűn): Hát nem örülsz, hogy itt volt a Rózsi?
Húber (fogát vicsorítva): Itt volt a Rózsi? (Fejét csóválva sétálni kezd. Szünet.)
Húberné (aggódva): Haragszol édes fiam?
Róza: Előbújnak ... feljönnek a lakásomba ...
Húber (élesen az anyjára néz): Bizony előbújnak ...
Húberné (megrázkódik. Halkan): Hát nem örülsz, hogy eljöttem?...
Húber (az anyjára néz, nevet)
Húberné (sírósan): Öreg vagyok édes fiam ... gondoltam jobb itt ... a fiamnál ...
Húber: Hát eddig hol volt jobb?
Húberné: Hát eddig csak megvoltam.
Húber: Hát most eszébe jutottam?
Húberné: Kötelességed édes fiam ... A fiú kötelessége ...
Húber (elsötétül az arca): Hát ha kell pénz, csak szóljon. (Sétál. Szünet.)
Húberné (keserűn): Nem örülsz te annak édes fiam, hogy én eljöttem.
Húber: No nem is nagyon. (Nevet. Sétál.)
Róza (szánalommal): De én örülök, hogy eljött ...
Húber (Rózára nevet)
Húberné: Pedig rég nem láttalak.
Húber: Mi baja a fülének?
Húberné: Be van gyulladva.
Róza: Fáj?
Húberné: Nagyon fáj.
Húber (ránéz): Talán nem is olyan nagyon fáj.
Húberné (feláll, érzékenyen keserűn): Én elmegyek Vilmos. Látom ... (hirtelen érzelmességgel): Hát csókolj meg legalább édes fiam ...
Húber (nevet): Mire való ez?
Húberné (érzékenyen): Miért nevetsz?
Húber: Nem kell valami?
Húberné (kissé sértődötten): Nem ... semmi sem kell. (Szünet. Enyhülten.) Egy kendő kellene, mert fáj a fülem ...
Róza (a szekrényhez megy, kiveszi a kendőjét): Itt a kendőm, magának adom.
Húberné: De lelkem ... Mi lesz magának?
Húber: Majd lesz neki kendője.
Róza (gúnyosan): Majd vesz a Vilmos.
Húber (nyugodtan): Majd veszel magadnak.
Húberné (összehajtogatta a kendőt és a hóna alá fogta): Hát istenem, ... köszönöm ... Szervusz Vilmos ... Isten vele édes lelkem. (Megakarja Rózát csókolni, aki húzódik.)
Húber (hangosan nevet): Ugyan ne komédiázzon!
Húberné (sértődötten): Az ördög se komédiázik ... Nagyon jó hozzám ez a ... ez a lány ...
Húber (nevet, kíméletlenül): Komédiás!
Húberné (elvörösödik): Te igazán rossz ember vagy Vilmos.
Húber (tovább nevet)
Róza (szánalommal): Viselje egészséggel.
Húberné: Isten vele lelkem. (Rózához.) A Rövid utca 6 alatt vagyok. (Kimegy, Róza kikíséri. Húber ezalatt cigarettára gyújt.)
Róza (bejön, megáll): Megint egy kendő! Megint ez, megint az ... (Sóhajt.) No mindegy!
Húber: Csinálj teát.
Róza: Nincs rum.
Húber: Hozz rumot!
Róza (vár)
Húber: Nincs pénzed?
Róza (indulatosan): Pénzem? Miből volna? ... Honnan volna? ... Még azt is odaadom amim van, (félig sírva) azt a drága kendőt ... Alig eszik az ember valamit ...
Húber (nevet): Elég jó vacsorákat küld a Sirma Ferenc.
Róza (dühvel): Jól teszi. Ha az nem volna, úgyis éhen vesznék.
Húber: Akkor még itt van a művezető is.
Róza (sötét nézéssel): Kezdjem? ... én is ...
Húber (nyugodtan): Te nem kezded!
Róza (fojtva): Nem kezdem? ... Majd egyszer elkezdem! (Szünet. Meggondolja magát, mélyen sóhajt.) Szegény kicsi fiam. (Lefekszik az ágyra.)
Húber (megvillannak a szemei erre a mozdulatra. Szünet.)
Róza (gondolkodva): Milyen ember vagy te! Eljön betegen az anyád és egy krajcárt sem adsz neki
Húber (sétál): Több van annak mint neked ... Nagy komédiás az öreg ...
Róza (felül az ágyon, kétségbeesve): És ennek adtam én a kendőmet? (Szünet.) Hát miért nem mondtad, hogy ne adjam oda? ... Milyen emberek vagytok? ... Hiszen ti nem vagytok emberek!
Húber (nevet): Dehogy nem! Csak nehéz becsapni minket. (Sétál)
Róza (ülve rámered): Mond nem voltál te még büntetve?...
Húber (megáll, ránéz, nevet): Nem! (Szünet.)
Róza (gondolkodva): Mond ki volt az apád?
Húber: Egy ember volt szegény.
Róza: Szegény? Hát sajnálod az apádat?
Húber: Nem én.
Róza: Hát akkor miért mondod: szegény.
Húber: Csak úgy mondom. (Szünet.)
Róza: Miattad öngyilkos lett egy lány.
Húber (ránéz, bosszankodva): Már fecsegett?
Róza (ingerülten): Igaz, vagy nem igaz?
Húber: Nem tudom. (Szünet.)
Róza (gondolkodva): Nem bírom ... Te nem vagy ember!
Húber: Hát akkor?
Róza (fojtva): Menjek el?
Húber: Nem tudom.
Róza (fojtva): Nem tudod?
Húber (gúnyosan): Itt van ez a Sirma ...
Róza (ugyanúgy): Menjek a Sirmához?
Húber: Én nem tudom.
Róza (ugyanúgy): Nem tudod? (Szünet.) Nem sajnálsz?
Húber: Engem se sajnál senki.
Róza: Pedig tudod ...
Húber: Hagyj békén, vagy elmegyek ...
Róza: Nem mégy el.
Húber: Dehogy nem. (Indul.)
Róza (felugrik és a nyakába akaszkodva húzza vissza két kézzel és rázza. Fojtott hangon): Vár a Rózsi?!
Húber (undorral): Eressz el!
Róza: Nem eresztlek.
Húber: Eressz!
Róza: Nem eresztlek.
Sirma Ferenc (magas, szőke, jámborképű, szép ember benyit az ajtón. Nevetve): Bocsánat. (Visszavonul.)
Húber: Gyere be Sirma. Hadd szabadulok.
Sirma (nyitja az ajtót)
Róza (kiált): Ne jöjjön be, mert ... (fojtogatja a gyenge Húbert.)
Húber: Gyere be, megfojt.
Róza (kiált): Ne merjen ...
Sirma (bejön): Mi van itt? (Róza kezéhez kap.) Megőrült?
Róza (lihegve egy székbe dől)
Húber (zsebkendővel törli a homlokát)
Sirma: Ez a Róza megőrült.
Róza (lihegve): Meg.
Sirma: Ez lesz a vége ... (Húberhez.) Miért nem hagyod abba ...
Húber (felveti a fejét, mereven ránéz): Fogd be a szád!
Sirma (meglepve): Ez is bolond.
Húber (ugyanúgy): Fogd be a szád!
Sirma (zavartan): Megőrültél?
Húber (előrelép és rámered): Fogd be a szád!
Sirma (egészen zavartan): Eh mit! Bolondok közt csak nem maradok! Faljátok fel egymást! (Kimegy, becsapja az ajtót. Szünet.)
Húber (csendesen): Te tényleg megőrültél.
Róza: Meg. Ha nem megyek ehhez, aki megbecsülne ...
Húber: Hát miért nem mégy?
Róza: Menjek? - Ezt már hallom egy párszor ... (Szünet.) No nem sokáig legénykedel! Majd a Vilma!
Húber (élesen): Mit akarsz a Vilmával?
Róza: Tőle jössz ugye?
Húber (nyugodtan): Nem tőle.
Róza: Úgyis elmondja ... (Keserűn nevet.) Barátnőm.
Húber (gúnyosan): Nem baj. - Tisztességes lány.
Róza: Véded ugye?
Húber (ugyanúgy): Persze, hogy védem.
Róza (keserűn): Más vigyáz?
Húber (felnevet): Vigyázhat!
Róza: Ő különb?
Húber (ugyanúgy): Nem szeretném.
Róza: Pedig nem különb az, te!
Húber: Hát miért legyen különb?
Róza: Csak ostoba!
Húber (ránéz): Fiatal!
Róza (keserűn): Fiatal! (Szünet.) Hát hol az a híres szerencséd?
Húber: Ne légy már oly undorító.
Róza: Beszéltem a Vilmával ...
Húber (idegesen): Mi közöd a Vilmához?
Róza: Nagyon szeret téged ...
Húber (undorodva): Tudod, hagyd abba! ...
Róza: Feljön ide lakni ...
Húber (megáll): Mi?
Róza: Feljön ide lakni .
Húber (tovább sétál): Félrebeszélsz!
Róza: Dehogy ... Ez az én lakásom.
Húber (megáll): Mi?
Róza: Ez az én lakásom. A Vilma idejön lakni.
Húber: Ide jön lakni?
Róza: Igen ... Majd én tanácsot adok neki.
Húber (tovább sétál): Úgy?
Róza: Félsz?
Húber (sétál): Tőled?
Róza: Kettőnktől?
Húber (megáll): Félrebeszélsz?
Róza: Megbeszéltem vele. Ma este is feljön ...
Húber: Úgy? .. És te?
Róza: Én? Itthon vagyok. (Szünet. Keserűn.) Nekem elég volt.
Húber: Veled mi lesz?
Róza: Majd meglátod ... Te elmehetsz, ha tetszik.
Húber: Úgy?
Róza (ránéz): Ha akarsz, maradhatsz.
Húber: Miért ne maradnék? - Mindegy! - (Tovább sétál. Hosszabb szünet.)
Róza (fojtva): Nem sajnálsz?
Húber: Már mondtam.
Róza (ugyanúgy): A gyereket sem sajnálod?
Húber: Mit sajnáljak rajta? Él.
Róza (rémülten): Él?
Húber (nevet): Persze, hogy él. Hogy én mit teszek, ahhoz pedig semmi köze.
Róza: Milyen ember vagy?
Húber: Olyan mint más.
Róza: No majd megváltozol!
Húber (gúnyosan): Majd a Vilma!
Róza: Vagy a Rózsi! Egyik!
Húber (undorodva): Hát ne unjalak meg?
Róza: A Rózsit is meguntad?
Húber (ránéz, nevet)
Róza: »Olyan« - ugye?
Húber (kacag): Bizony az »olyan«!
Róza (fojtva): Nevetsz?
Húber: Hát mit csináljak?
Róza (kitör): Úgy élek, mint a kutya és te ... te ... (Elcsuklik.)
Húber (mosolyogva nézi).
Róza (ugyanúgy csukló sírással): Nincs senkim, aki téged megfojtana ..
Húber (hangosan nevet).
Róza (ugyanúgy): Téged nem lehet megmozdítani ... olyan vagy, mint az állat ...
Húber: Hát milyen legyek?
Róza: És nekem nincs senkim, ezen a világon, aki pártomra állana ...
Húber (nevet): Majd a Vilma!
Róza: Nem volt mellettem senki, mióta az eszemet tudom ... csupa állat.
Húber(mosolyogva): Hát állatok vagyunk ...
Róza (sírva): Szegény kis fiam!
Húber: Annak van a legjobb dolga!
Róza: Lányok járnak ide az utcáról ...
Húber(kacag): Ez már igaz.
Róza: Nincs egy békességes napja az embernek ... (Az ágy elejének dől és sír.)
Húber(sétál, aztán megáll): Gyere ide.
Róza(tudja miről van szó, egy helyben áll és nagyon elsápad. Szünet)
Húber (szelíden): Gyere ide!
Róza(halkan rekedten): Nem megyek.
Húber (tovább sétál. Szünet): Hát akkor mit akarsz?
Róza (bágyadtan, rekedten): Semmit.
Húber (újra megáll. Fölénnyel szánakozva): Mit állsz ott? Gyere ide.
Róza (rekedten): Mit akarsz?
Húber (odamegy hozzá, simogatja az arcát, mosolyog): Mit akarok? Ölelj meg!
Róza (kipirul az arca és szótlanul áll).
Húber (szelíden): No ölelj meg! (Megfogja a kezeit és a saját vállaira teszi.)
Róza (újra sírásban tör ki és a vállaira borul).
Húber: No adj egy csókot! (Felveszi a vállára hajlott fejet és megcsókolja.)
Róza (sírva): Hogy én minek élek a világon ...
Húber: Hát más miért él?
Róza: Mindenkinek van valakije ...
Húber: Nem mindenkinek van ...
Róza: Csak nekem nincs senkim a világon ...
Húber: Hát a gyereked?
Róza: Szegény kis fiam!
Húber: Ő a legboldogabb ember.
Róza: Még most igen.
Húber: Talán mindig az lesz.
Róza (átöleli): Ugye ... ugye mindig?
Húber (mosolyogva): Persze, hogy mindig.
Róza: De ha olyan lesz mint te!
Húber (mosolyogva): Milyen vagyok én? ...
Róza (sóhajt): Hogy milyen vagy?
Húber (tagolva): Engem úgy kell szeretni, amilyen vagyok ...
Engem úgy kell hagyni, amilyen vagyok ...
Róza: Hogy lehet azt hagyni?
Húber: Nem volna okosabb?
Róza (valami átvilágol az elméjén): Akkor ...
Húber: Kedvemre tennél ...
Róza (gondolkodva): Úgy?
Húber: ... és nem kellemetlenkednél a Vilmával ... (kinn zaj hallatszik, elereszti Rózát és néhány lépést tesz előre).
Vig Vilma (szegényesen, tisztán öltözött 17 éves, szőke lányka bejön. Üde és csinos. Fején színházi kendő): Jó estét. Nem zavarok?
Húber: Jó estét. Nem zavar. (Kezet fog.)
Róza: Szervusz Vilma. Ülj le.
Vilma (Róza arcába néz): Te sírtál?
Róza: Nem szoktam. (Kezet fog.)
Vilma (zavartan): Bocsáss meg, azt hittem.
Róza: Mentek már?
Vilma: Már kell. - Te nem jössz?
Róza: Nem, fáj a fejem.
Húber (az órájára néz): Még korán van. Maradjon még maga is. (Széket visz neki.)
Vilma: Együtt megyünk? Gyere te is Róza!
Húber: Igen. Itt a jegye. (Kivesz az erszényéből egy jegyet és átadja.)
Vilma: Már megvette? Ó be kedves. (Olvassa.) Nyolcvan fillér? Tessék. (A táskájából pénzt vesz ki.)
Húber (nevet): Ajándékba vettem.
Vilma: Igen? De hát miért?
Róza (gúnyosan): Csak azért.
Húber (sétál): Csak tréfából.
Vilma: Húber úr, itt volt az édesanyja?
Róza (meglepve): Te tudod?
Húber (Rózára néz): Igen, elmondtam neki.
Róza (sápadtan): Igen?
Húber (válaszol): Igen itt volt.
Vilma: És csakugyan? ...
Húber: Úgy látszik, tévedtem.
Vilma (nevet): Nem pénzért jött. Úgy látszik, sokszor téved.
Róza (élesen): No nem olyan sokszor Vilmácska ...
Húber (mosolyogva néz Rózára).
Róza (lenéz a földre): Mindent hagyjak úgy, ahogy van?
Húber (mosolyogva): Persze. (Szünet.)
Húber (közel megy Vilmához, melegen): Mi újság?
Róza (látta a mozdulatot, dühvel): Mi újság lenne?
Vilma (meglepve néz rá).
Húber (vállat von).
Róza (mélyen sóhajt. Szünet).
Vilma: Képzeljék, mi történt ma velem ...
Húber: Ugyan mi?
Vilma: Mikor haza mentem ... Elmondjam Róza?
Róza (vállat von): Utánad ment egy fiatalember ...
Vilma (elpirul): Igen ... honnan tudod?
Húber (elsápad).
Róza (fáradtan mosolyog): Látod, nem jó titkolózni ...
Húber (sétál): Megszólította?
Vilma: Igen. Ismeri magát.
Húber (idegesen): Engem?
Vilma: Igen. Sokat beszélt magáról.
Húber: Rólam? (Szünet.) Hogy kerültem szóba?
Vilma: Mindjárt magával kezdte. Azt mondta: Kisasszony, úgyis ismerem kegyedet, egy barátommal Húber Vilmossal láttam sétálni.
Húber (kelletlenül): Ki lehet az.
Vilma: Bemutatkozott, de már elfelejtettem. Azt mondta, orvos. (Szünet.) Magának orvos barátai is vannak?
Róza (fölénnyel): Igen Vilmácska, vannak.
Húber (komoran): Már tudom ki az. Mit mondott rólam az az ostoba?
Vilma: Ostoba? ... Nagyon kedves ember ... Azt mondta, hogy együtt jártak gimnáziumba ... Mondja, maga járt gimnáziumba Húber úr?
Róza: Igen járt, négy gimnáziumot végzett Vilmácska ...
Húber (idegesen): Ugyan hagyd. Mit mondott rólam az a ...
Vilma: Hogy maga nagyon furcsa ember ...
Róza: És te mit feleltél? ...
Vilma: Azt mondtam, hogy ez igaz.
Húber (mosolyog): Igaz? ... Honnan tudja?... No és?...
Vilma: Hogy maga volt a legjobb tanuló, de igen furcsa gyerek volt, nem beszélt senkivel. Egy kis nyomorék volt a barátja. Azért úgy csúfolták: »szamaritánus« . Aztán egy gyereket kinevezett szolgának, az vitte haza a könyveit ... És hogy magát a papok nagyon kedvelték, mert vallásos volt és a fiúk ezért nem szerették ... És hogy maga csillagász akart lenni ...
Húber (közbe akar szólni).
Vilma: Igaz! ... és hogy miért nem válaszol Húber úr a levelére, amit írt magának ... kéreti ...
Húber: Mit fecsegett ez rólam ennyit? ... Nem tudott egyebet? ...
Vilma (incselkedve): Dehogy nem. Mondott egyebet is ...
Húber (kissé komoran): Igen?
Róza: Miért dicsekszel fiam?
Vilma: Nem dicsekszem.
Húber (mosolyogva, melegen): Nem? ... Hát még miket mondott? Udvarolt?
Vilma: Igaz, azt is mondta, hogy maga egyszer öngyilkos akart lenni, mikor diák volt ...
Húber (öklével indulatosan csap a levegőbe). Hogy ez a buta minek él a világon ... (Sétál.)
Róza: Ostoba ember lehet.
Vilma: Miért?
Róza: Mert ezeket a dolgokat neked meséli ...
Vilma (sértődötten): Nekem mesélte és jól tette.
Róza: Miért beszélt épp a Vilmosról ilyen sokat?
Vilma: Mert én kérdeztem. (Zavartan.) Azaz, hogy érdekelt.
Róza (gúnyosan): Úgy? Az már más.
Vilma: Azt is mondta, hogy az Ön édesanyja ...
Húber (indulatosan): Elég! Nem érdekel. (Fáradtan dől az ágy mellett egy székre és a lámpába bámul. Szünet.)
Vilma (zavart): Miért ilyen haragos? (Szünet.)
Húber (szenvedve): És mondja Vilmácska, maga elhitt neki mindent? (Szünet. Nevet.) No az se baj.
Vilma: Nem mondott rosszat. Sőt azt mondta, hogy ő magát mindig szerette.
Róza (elgondolkodva): Vilma mondd ...
Vilma: Tessék?
Róza: Vacsoráztál te már?
Vilma: Még nem.
Róza: Vacsorázz itt. Majd hozok neked. (Az ágyról felveszi kabátkáját.)
Vilma (feláll): Dehogy ... Hogy fogadhatom el? ... Nem megyünk? ...
Róza: Ne okoskodj. Ülj le. (Kimegy.)
Húber (Róza után néz. Halkan): Szegény! (Feláll.)
Vilma (nem érti): Nem megyünk?
Húber (közel megy hozzá, a szemébe nézve): Hogy van?
Vilma (idegenkedve): Jól.
Húber (még közelebb megy hozzá, szenvedélyesen ránéz): Milyen szép neve van magának ...
Vilma (elhúzódva): Úgy? Szép?
Húber (lassan, szenvedélyesen): A maga neve Vilma, az enyém Vilmos. (Megfogja a kezét.)
Vilma (méltatlankodva): Ugyan, Húber úr!
Húber (ugyanúgy): Hát fájnak még az egérfogacskák?
Róza (e percben zajtalanul benyit, hallotta az utolsó szavakat, a mozdulatot látta és Vilma haragos arckifejezését. Mosolyog): Sajnálom, már be van zárva ...
Húber (sétál).
Vilma (zavart és sértődött).
Róza (leguggol hozzá és a szemébe nevet): Mi bajod szentjánosbogárka?
Vilma (ijedten): Semmi.
Húber (Rózára néz. Nyugodtan): Megint kezded?
Róza (nevet): Hagyjak mindent úgy? (Hirtelen kacagva átöleli és megcsókolja Vilmát.)
Vilma (ijedten kibontakozni szeretne).
Húber (félig csodálkozva, félig bosszankodva): Ugyan Róza! (Szünet.) Menjünk Vilma kisasszony!
Róza (vidáman): Én is megyek ...
Húber (vállat von): Jó - Kimegyek öltözködni. (A szekrényhez megy és ruhákat vesz ki.)
Róza (a másik szekrényből rak ruhákat).
Vilma (kissé kedvetlenül): Hát még is jössz?
Róza (a szemébe nevet): Persze.
Húber (kimegy a ruhákkal): Mindjárt készen vagyok.
Róza (halkan): Kérdezd meg annak az orvosnak a nevét.
Vilma (engedelmesen): Igen.
Róza (az ajtóra néz): Mondd Vilma, gondolkodtál azon, amit neked mondtam? ...
Vilma (mélyen elpirul): Ugyan Róza!
Róza (a szekrény ajtaja mögött öltözve): No fájnak még az egérfogacskák!
Vilma (még mélyebben elpirul): Ugyan Róza!
Húber (hangja kívülről): Menjen be és nézze meg!
Húberné (benyit): Nem hagytam itt egy kis csomagot, lelkem? (Körülnéz.)
Róza (a szekrény mögül): Nem láttam.
Húberné: No akkor otthon lesz. Kézimunka. (Szünet.) Elmennek?
Róza: Igen.
Húberné: Hová?
Róza: Egy mulatságra.
Húberné: Ma este már nincs dolgom.
Róza: Úgy?
Húberné (babrál az asztalon): Én is eljöhetek.
Róza (hangosan kacag).
Húberné (odamegy a szekrényhez, nézi Rózát): Milyen szép maga!
Róza (utálattal): Ugyan menjen innen!
Húber (átöltözve benyit az ajtón): Mi az Róza?
Róza: Ő is eljön velünk.
Húber (kívül nagyot kacag): No ez kedves. Táncolni is fog meglátod.
Függöny.
(Folyt. köv.)