Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 24. szám · / · Tábori posta

Kertész István: Bakanóták

Ignotus, kedves generálisom a Nyugatnál, kióhajtotta a parancsot, hogy bakanótákat szeretne karácsonyra hallani. Hát, ami azt illeti, az nálam nem nehéz, nálam jó helyre talált. Tudok én civilkoromból annyi bakanótát, hogy egy pesti kávéház is lekedélyesedik nekem, ha elüldögélek magamban, és mert már másként nem megy, fog alatt kifütyürészem a szomorúságom. Hanem hogy a bakanóta kottáját is adjam? Nagyon idegenül hat rám az eszme. Ez valahogy nem megy a fejembe. Bakanótát kottából? Hát hogy volna benne azokban a mákszem fekete pontokban az a százrét összehajtogatott, kigyötört gyönyörűség, amely nótát csattant ki a bakából, ha esti alkonyatban roskadó fáradtan messziről már látja a fehéren merevedő kaszárnyát a városban? Hát hogy lehet azt papírról levenni, mikor van nóta, amelyik oly szomorú, mint egy darab gyönyörű puha fekete bársony. Vagy olyan, amelyik más hangszeren ki nem hozható, mint masírozva csikorgó bakancson. De... Befehl ist Befehl! - tanultam katonáéknál és én ma - Istenemre - jó katona akarok lenni. Nem is bíztam hát magamban. Az az egy-két tiroli meg olasz bakanóta, amit azóta tanultam, hogy katona vagyok, bár gyönyörű, de mégsem rám valló, a szövege meg nem állt a számhoz, mert Tirolban nem tudnak "palócú". Jelentem alássan: elmentem hát patrullban, haza Losoncra, hagy tanulok - mondom magamban - valami újat. Hej, jaj: jelentem alássan a generális úrnak, ellenség van odahaza a nótában. Nem mondom én, hogy nem szép a pesti nóta; hogy a "három a daloskönyv Fedák Sári és Ha elmentél, ne jöjj vissza összes dalaival" ne volna kedves nóta, de csak bizonyos fülek számára. De most háborút élünk és érdekes, mindig visszajöttnek érzem azokat az időket, amiket agyonra tapostunk borzasztó iskolakönyv mondatokkal, unalmas történelem órán. Én most stucnit hordok, nem mandzsettát. Ha reggel ébredek, az a csodálatos érzésem van, hogy minden szomorún érdekes ma és tán ma még minden pesti ügyvédből gombkötő lesz. Ezért, ez egyszerű lelki beképzelődésért szaladtam meg, mert nótás könyv dalokat is dalolnak a bakák. Elhoztam azért egynehányat a tarisznyámban. Parancsra kottát is vakarintattam melléje, és hogy az én igazam se legyen: muszka igazság, csak a kottázni érdemes melódiát adom, a többiben, ahol nincs kotta, benne van a versben a muzsika. Kislyány, aki majd a fehér billentyűkön egy ujjacskával megpróbálod, próbálj felmelegedni arra a szent melegre, ami az én hátamon libabőrös úton szokott futkározni, ha belé csattan a mellembe az a valami, amitől vonagló szájjal bizonygatom, sugdosom magamnak, ha a pesti utcákon a háború narkózisában barangolok: hogy Magyar vagyok. Igenis, én torkon alul ordítozom: "Magyar" vagyok. De ha aztán igazam lenne és nem menne papírról a nóta? Hát akkor, ha januárba' megint beállok a sorba, örömömre, bánatomra, nagy szorongásaimra, levegőbe mélázásaimra majd eldalolom százszor meg ezerszer, újra meg újra: én. Nekem csodálatosan könnyű tőle mindig a lelkem.

Kantinosné angyalom
Nem sokára itthagyom a bótját.
Elmultak a szép napok
Hazafele ballagok, ballagok.
Híjába' híj a század
Ölelem a babámat a karomba
Őrmester úr, kapitány
Nem stimel mán raportra ezután.

Lehullott a falevél
Darúmadár útra kél, nagy útra
Ezredkürtös az időm
Hosszú katona időm lefújta -
Nem látok már csillagot
Csak azt, aki fentragyog az égen
Nem izgassa a pofa
Csámpáslábú regruta a vérem.

*

Éldesanyám, csak aza kérésem:
Cibil ruhát csináltasson nékem
Cibil ruhát piros zsinórt rája
Haza menek babám nemsokára.

Éldesapám, csak az a kérésem:
Motorkocsit csinátasson nékem,
Motorkocsit gumi kerekekvel -
Haragba vagyok a kedvesemvel.

*

Akkor szép a baka
Akkor szép a baka, mikor masirozik
Minden csárda előtt
Minden csárda előtt nagyot káromkodik
Hej, de verje meg az Isten
Suszter csizsmádiát
Mért varr a bakának
Mért varr a bakának
Rövid szárú csizmát.

*

Dombon lakok én, rózsafát tüzelek
Még ma éjjelen rózsámmal beszélek:
Még ma éjjelen rózsámmal beszélek...
Hónap délután a csatába megyek.

Megjött a levél fekete pecséttel
Megjött a muszka százezer emberrel
Kétszáz ágyúval áll a harc mezején
Így hát tubicám elmasirozok én.

Hozd ki jó anyám pántlikás kalapom
Ez legyen hozzád az utolsó szavam.
Ne sírd pirosra két öreg szemedet
El kell eresszned árva gyerekedet.

Bajtárs, ha meglátsz szenvedni engemet
Szállj le lovadról, szurj agyon engemet
Vagy fegyveredet szegezd a mellemnek
Ne hagyj sokáig kinlódni engemet.

*

Ha elvisznek Kati-Kati Kati-Kati katonának
Megüzenem a babámnak Kató-Kató Katókámnak
Haj, veszek néjki keszkenőt, pirosat
Rojtos kacskaringóssat, ringóssat...
Mert elvittek Kati, Kati, Kati, Kati katonának.

*

Boszniába' Hercegovinába'
Csata akar lenni
A huszonötös bakáknak
El kék oda menni.
Szólnak az ágyuk, a gépfegyverek,
Mégse jön a, jön a... párom.
Elvesztettem a legényéletemet,
Míg élek sajnálom.

*

Orosz népdal

Szállj el madár, szálj el rózsám ablakára,
Dalold el ott, hogy a lelkem mindég őt várja.
Ha meg kérdí, hogy vagyok
Mond meg néki, beteg vagyok,
Hull a könnyem, fáj a szivem,
Mindennap hervadok.

*

Erdő-erdő, de szép kerek erdő
Sárga rigó benne a kerülő -
Sárga rigó meg a fülemüle
Szép a babám, hogy váljak meg tüle.

Sárga rigó ne szállj fel a fára,
Inkább szállj a babám ablakjára
Fütyüld el a szomorú nótáját
Elvitték a babám katonáját.

Édesanyám fia vótam eddig,
De nem leszek három esztendejig
Mer' a császár fijává iratott
Jajistenem, de megszomoríjtott.

Búza, búza, de szép tábla búza
Közepibe kinyíllott a rózsa -
Széle piros, közepe fekete -
Jaj de gyászos a baka életje.

*

A losonci kukorica, de sárga, de sárga
A huszonötös bakának nincs párja, nincs párja
A nemes Pokornyi nevit viseli, viseli
Horváth László ezredes úr vezeti, vezeti.
Szemibe vágja a tiszti sapkáját, sapkáját
Muszka ellen vezeti a bakáját, bakáját.

*

Sej haj
Katona se' lettem volna soha,
Ha az apám biró nem lett volna
Háromszor is leírt a császárnak,
Sej, haj,
Vigye el a fiamat, a Miskát, katonának.

Sej, haj,
Kiállok a kaszárnya-kapuba,
Onnan nézem, merről jön a posta,
Sírva kérdem a postás legénytől:
Sej, haj,
Hoz-e nekem levelet a régi szeretőmtől.

*

Három baka a csárdában
Angyalom ragyogós csillagom
Veres bort iszik bujába
Angyalom ragyogós csillagom.
Hejde veres bort iszik bujába
Kapitány úr kontójára
Angyalom ragyogós csillagom.

*

Bárcsak lányokat is soroznának
Oszt vélünk egy századba rukkolnának
Kipucolnám a rüsztungját... bombját
Csókolom a babám száját.

*

Megy a gőzös ripeg ropog a kereke
Huszonötös baka hajlik ki belőle
A csákója szépen ragyog...
Látod babám én is
Huszonötös baka vagyok.

*

Huszonötös, ha kimegy a városba
Kis bajnétját köti az ódalára
Kiszalad a Julcsa, Marcsa
Jajistenem, jaj de szép a magyar baka
Míg én élek, mindég bakát szeretek.

Hatos huszár, ha kimegy a városba
Hosszú lőcsét köti az ódalára
Csiszeg csoszog a csizmája
Mint valami karika a görbe lába
Míg én élek mindig bakát szeretek.

*

Kapitány úr kiadta a parancsot
Minden tüzér faszójjon ki bakancsot
A talpára negyven szöget veressen...
Veressen, hej de - veressen
Minden kislyány tizenhatos tüzért szeressen

A csizsmámat ki akartam cseréni
Hej, de beláttam, magamnak kék viselni.
Mert rövid vót a csizsmámnak a szára
A szára, hejde a szára
- Ihaj - köpök én a muszka király nyakára.

Ha bemenek a vizitációra cióra, de cijóra
Letolom a gatyámat a pallóra, pallóra, de pallóra.
Összevissza rángatják a kezemet, kezemet, de kezemet
Nyajja ki a szerb király a szememet, szememet, de szememet.

*

Nyitva van az százados ur ablakja,
Barna kislány sírva sétál alatta.
Állj meg kislány, érted dobog a szivem,
Nem tagadom, hogy igazán szeretlek.

Nem állok meg százados úr szavára.
Sietek a losonci kaszárnyába,
Van már nékem az századba közlegény,
Kit nem adnék százados úr magáért.

De a közlegényt lelövik a csatába
Kinek borulsz barna kislány vállára?
Ha lelövik, szálljon áldás porára.
Mégse leszek százados ur babája.

Barna kislány, mit viszel a kosárba?
Orvosságot viszek én a csatába.
Ellőtték a szeretőmnek az jobb kezit,
Odamegyek, bekötözöm a sebit.

*

Szépen szól a, szépen szól a
Losonci nagy harang.
Mind azt mondják, mind azt mondják,
Hogy én nékem szól az.
Bárcsak igaz volna,
Bárcsak nékem szólna...
Lányok visznek temetőbe
Babám tesz a sírba.

Kis kertemben de kis kertemben
Kinyílott egy rózsa.
Gyere kedves kis angyalom
Szakits egyet róla.
Nem szakitok róla,
Nem kell nekem rózsa
Te az enyém, én a tiéd
Ugysem leszek soha.

Az éccaka az éccaka
De szépet álmodtam.
Az árpába, de az árpába
Szép hat ökröt láttam.
Rámbecsülték sej, haj,
Azt a tábla árpát,
Gyere kedves kis angyalom
Fizesd ki az árát.

*

Honvédbaka fekete subája,
Barna kislány huzódik alája.
Minél jobban huzódik alája
Annál jobban kilátszik a
Fehér lába szára.

Barna kislány kiment az erdőbe
Epret szedni rózsás kötőjébe
Mig az epret szedegeti,
Honvédbaka ölelgeti Erdő sürüjébe.