Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 22. szám
Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Hol foltokban imitt-amott
Ősi sűrből bozót rekedt meg,
Most hirtelen, téli mesék
Rémei kielevenednek.
Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.
Kisértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számu az ember
S a domb-keritéses sikon
Köd-gubában jár a November.
Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok körébe bujva.
Csupa vérzés, csupa titok
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
Hajdani, eltévedt utas
Vág neki uj hináru utnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hirük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagy mérgű medve.
Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és nádasok
Láncolt lelkein riadoznak.