Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 20. szám · / · Figyelő
A társadalmi kiválasztást elősegítő nagy rázkódások újabb áldozatai közé tartozik a - haditudósító is. A modern hadviselés elemi ellensége az írók e romantikus fajtájának és testvérének, a harctéri rajzolónak. A mai háború nem való a szemnek. Tudatosságánál fogva legnagyobb emóciói sem érezhetők annyira magán a harctéren, mint inkább otthon, az érdekelt tömegek szívében, a seregeket megindító erők forrásánál. A hadviselés egyik legfőbb követelménye lett, hogy eseményeit azok ítélhessék meg legkevésbé tárgyilagosan, kik mint a hírszolgálat emberei, tollal, vázlatkönyvvel vonulnak a hadszíntér felé.
Pedig a háború nagyszerű anyagot szolgáltatott az írónak s művésznek a múltban, s kell, hogy szolgáltasson a jövőben is. Érezni fogjuk a mostani világháború hatását is az irodalomban s művészetben, de bizonyára nem olyan formában, mint ezelőtt. A Raffet-k, Verescsaginok kora elmúlt. Az új csatakép szimbolikusabb és emlékszerűbb módon fogja kifejezni a tömegek erejét, mint a régi, s nem lesz olyan epizódszerű, mint volt amaz, mely sok tekintetben az anekdotás életkép testvére volt.
A mai ember érzéséből folyó szintézis egyik jellemző példája Kádár Béla rajza, a Nyugat mostani közleménye is. A művész itthon készítette e kompozíciót. Távol a tűzvonaltól, a nagy gépezettől, melyben a katona megszűnik külön öntudattal bíró tényező lenni. A vágtatva felvonuló ágyúsok alakja e rajzon még azt a lendületet, gravitást érezteti, amellyel a háborúba indulni szokás, nem pedig az önfeledt és nyomatékos formát nélkülöző cselekvést az életveszélyes pozíciókban.
A formák egészen emlékszerűek. Hosszas megfigyelés, átérzés alapján emlékezetből készültek. Egyéni élet nincs bennük. Tömegmozgást, általános erőkifejtést fejeznek ki, akárcsak az öreg Than Mór históriai falfestményei. Alig nehány szereplő érezteti azokon is, mindent összefoglaló mozdulattal a nagy tömeg erejét. A mai világháború véres komolysága fog majd teremteni bizonyára ismét olyan közszellemet, melynek érzelmes lendülete lapidáris, magvas formát kíván.
Művészünk katonáinak s főként lovainak mozdulata egyenletesen fedi a teret s emellett nagyfokú beidegzettséget éreztet. Kifejezésre juttatja a fontosságot, melyet a művész a sokszorosan magáévá tett akciónak tulajdonít. E háborús hangulatkép mindenesetre többet mond, mint egy hangsúlytalan esetlegesség a harctér közeléből. Az alapjául szolgáló intuíció és értelmes elképzelés sok személyes tapasztalatért bőven kárpótol.