Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 18-19. szám · / · Figyelő
Ezernyolcszáznegyvennyolc után jött el hozzánk Pettenkofen Károly Ágoston huszonhét éves korában, mint kész festő, érző, meleg, egész ember. Akkor jött, amikor harci lármától visszhangzott az egész ország és itt maradt közöttünk sokáig. Velünk élte át a megpróbáltatás nehéz esztendeit. Szolnokon töltötte el munkában az ötvenes éveket, fölfedezte önnönmaga részére a magyar glóbusz egy foltját és amit élesen látó szeme megpillantott, azt fürge ecsetje eleven közvetlenséggel megrögzítette. A Tiszapart melankóliája, füzesek, zsombékok csendes poézise, lacikonyhák, sátoros cigányok, vásáros népek tarkasága, mint a felhasított föld párás lehelete, frissen, melegen száll hozzánk vásznairól, rajzairól. E vízfestmény, melynek eredetije a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának féltett kincse, a szabadságharc egyik jelenetének művészi emléke. A lovas összecsapás ez ábrázolása a legteljesebb akció, összesűrített, pattanásig telített izgalom.
Mintha e tenyérnyi helyen koncentrálni akarta volna a művész azt a hatalmas erőveszítést, mely szinte páratlanul áll a világtörténelemben.
Emlékezzünk szeretettel, meghatódással e kép mesterére, aki akkor jött el közénk, mikor mindenki elhagyott bennünket. Emlékezzünk szeretettel reá most, amikor mindenki összeesküdött ellenünk.