Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 16-17. szám · / · Figyelő
A háború kitörésekor, de már előbb is, mikor már nagy arányokban bontakozott ki az európai háború lehetősége, nagymérvű csatározások folytak a triple alliance és az entente cordiale-ban lévő államok sajtójának napi és szakorgánumai között. Az államok javarészének tényleges mozgósítása talán még meg sem történt, mikor a francia és angol lapokban már hatalmas számkolosszusok vonultak fel és meredtek rá az olvasóra, nyilván azzal a rendeltetéssel, hogy megijesszék azt, ha hármas szövetségbeli és bizodalmat öntsenek belé, ha az antanttal együtt érez. A egymással hadviselésben leendő felek katonai és pénzügyi erejének azon nyilvánvaló tendenciával történt szembeállítása, hogy abból az antanthoz tartozó államok túlsúlya légyen eredményképp kiolvasható, míg Franciaországban jóleső megelégedést keltett, addig Németországban nem leplezhető bosszankodást eredményezett, mi a német lapoknak Edgar Crammond számadatait kritizáló és boncolgató glosszáiból vált nyilvánvalóvá, ama konklúzió mellett is, mi a hármas szövetség, helyesebben Németország hadi és gazdasági erejét harsogta ellentmondást elnyomóan.
Szó sincs róla, az ily összeállításoknak, minden értéktelenségük mellett is, meg van az a jelentőségük, hogy pillanatnyilag erősen tudnak hatni az azokat tudomásul vevőkre. Ezért kell az embereknek és ezért hozzák az újságok. De ha kellemes képzeteket keltve - még oly édes álomba ringatnak is, nincs jelentőségük, nemcsak legfőképp azért, mert harctéren nincs papírforma, hanem és ugyancsak nagy mértékben azért, mert e számadatok nagy része és az angol meg francia lapok által közölt Crammond-félék éppúgy, mint azok, melyeket a németek rántottak elő diadalmasan, nem a tényleges viszonyokat rögzítik meg. Találgatások meg kombinációk eredményei az emberek fantáziáját izgató ez aktuális számadatok, és csodálkozik az ember, hogy vannak, kik hisznek, sőt esküsznek ez összeállításokra, sőt további kalandos kombinációk alapjává teszik, mit pedig nem tennének, ha gondolnának a következőkre. Kettőn dől el a háború, a végeredményében jelentőséggel bírható imponderabiliák mellett.
E kettő a hadügyi készültség és az ennek fedezésére szolgáló pénzügyi készültség. De tudvalevő, hogy az államok a háború idején rendelkezésükre állható haderő nagyságát, felszerelésük minőségét a legnagyobb mértékben titokban tartják és nem szokták csak azért publikálni, hogy a világlapok olvasóinak kíváncsiságát kielégítsék. Aki tehát mégis megkísérli ily természetű számadatok egybeállítása alapján megjövendölni egy esetleges háború kimenetét, az, ha még oly buzgalommal és lelkiismeretességgel gyűjtött adatait a legjobb esetben is hiábavaló munkát végzett.
De ha az államok hadügyi készültségét megvilágító plauzibilis számadatokat azért nem kaphatunk senkitől, mert azokhoz senki nem férhet hozzá, a pénzügyi készültséget számokban illusztráló fejtegetések azért kísérendők a legszigorúbb kritikával, mert a pontos megállapítása annak, hogy a háború által rendes menetéből kilendített gazdasági életben mely természetű vagyonok, értékek azok, melyekre az állam a hadügyi költségek fedezésére számíthat, csak nagy szaktudást és komoly elmélyedést igénylő munkával, vagyis oly szükségszerű velejárók alapján oldható meg, melyekkel az aktualitások írója a legtöbb esetben nem rendelkezik.
Ezek után pedig nem azt akarjuk mondani, hogy a dr. Hantos könyve oly munka, melyben nyoma sincs a hibáknak, melyekre fentebb rámutattunk. E kitűnően megszerkesztett és egyes részeiben ellenvetést lehetetlenné tevő precizitással megoldott munkának is vannak olyan részei, melyek minden érdekességük mellett sem érdemelnek több figyelmet a Crammond-féle szenzációt hajhászó aktualitásoknál. A hadügyi készültséget tárgyaló részében csak érdekes anélkül, hogy értékes lenne. Bár a hadügyi készültség fejtegetése szervesen hozzátartozik, sőt előfeltételét képezi a "pénzügyi harckészültség" - financielle Kriegsbereitschaftnak nem jól sikerült adaptációja ez -, taglalásának, az előbbinek hosszúra nyújtott volta dacára is nagyobb fontossága - az utóbbinak van. Mindaz, amit könyve e részében mond, nagy figyelmet érdemel. Nemcsak azért, mert nyilvánvalók benne azok a kvalitások, melyek hiányát nehezményeztük fentebb az aktualitások íróinál, hanem ezek mellett azért is, mert értékes megoldásokra jut el. Könyve e részében kitűnő haditerv és megoldása egy már valóra vált feltevésnek. A monarchia több oldalról való megtámadása esetén 2 800 000 embert lesz kénytelen mozgósítani. Feltételezve, analóg esetekből, hogy katonánként naponta 6 koronára lesz szükség, a megoldandó feladatot az képezi, hogy a havonta körülbelül 500 millió koronát kitevő háborús költség és a mozgósítás rendkívüli szükségleteinek fedezésére szükséges, körülbelül 1 milliárd korona mely pénzügyi műveletek által lesz és lehet elérhető. Dr. Hantost a pénzügyi terv megoldásánál az a racionális gondolat vezeti, hogy habár az állam veszélyezett érdeke minden más magánérdeknél előbbre való, a háború szükségleteinek előteremtésénél szorgos figyelemmel kell kísérni a gazdasági élet zavartalan funkcionalitásának feltételeit, nehogy azon pénzügyi műveletekkel, melyekkel közvetve elősegíthetjük a haderő akcióképességét, megbénítsuk és akadályozzuk a gazdasági életnek a háború miatt amúgy is megzavart menetét.
Célunk csak az lévén, hogy felhívjuk a figyelmet egy tendenciájánál fogva csak véletlenül aktualitást szolgáló, de máskülönben nem aktuális céllal írott könyvre, mint és hogy lehet a háborús idők gazdasági életének dinamikájára való tekintettel vázolni egy állam "pénzügyi harckészültségét", nem fogjuk rezüméjét adni annak az eszmemenetnek, mely eszmemenet szerző fentebbi alapgondolatától vezéreltetve visz a kitűzött feladat megoldására, mely fontosságánál és jelentőségénél fogva mindenkit kivétel nélkül érdekelhet és nyugtathat meg egyben egy sokak lelkében élő és háborús időkben az öntudatba furakodni szokott azon aggodalommal szemben, mely az állam pénzügyi gyengeségéből szokott táplálkozni. Erre és az elhihetően, bizalmat gerjesztően és gazdasági életünk erejébe vetett hitünket fokozóan kél a dr. Hantos könyvéből, nincs semmi okunk. Monarchiánk pénzforgalmát fennakadás nélkül biztosító ressource az Osztrák-Magyar Bank kitűnő fedezeti alapon képes lesz feladatát, pénzügyi erőnk legnagyobb felkészültsége mellett is biztosan és zavaroknak elejét vevően ellátni. Hitelszervezetünk fejlettségénél fogva a diszponibilis pénzek könnyen és rövid úton juthatnak oda, hol szükség van rájuk és állhatnak ennek következtében az állam rendelkezésére is. Az állam legális úton fog és tud majd pénzt szerezni. És ellentétben a XIX. század Ausztriájával a XX. század Monarchiája, és ez már úgy hangzik, mint egy győzelem, a papírpénz félrevetésével, mi egyértelmű a devalváció elkerülésével: aranyalapon mehet a küzdelembe.