Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 16-17. szám
Faluja nyár-éji csöndjéből
Fehéren, aggódva kibámul
A torony
S vér-hireket vár a lángoló
Vénhedt világbul.
Harangjait sltatja némán,
S az Istenének, kinek háza,
Nem üzen:
Áll, remeg és bámul a torony
Megbabonázva.
Az Ég csodálatos felhői
A Holdat rejtegetve úsznak
S a torony
A Holdnak köszön, e mennyei
Bölcs omnibusznak.
A Hold sokféle tornyot látott,
Sohse sietett, sohse késett,
S nem riad,
Ha telnek e kis Föld-csillagon
Elrendelések.
Tán holnap már vérrel meszelten
Fog csillogni istenes őrünk,
A torony,
S a harcos Multnak igéje zúg:
Halunk vagy győzünk.
Tán holnap már a torony hősibb
Vallását vallja vércse-Multnak,
S fiai,
A harangok, a még álmodók
Össze-kondulnak.
Csak a Hold fog tovább döcögni,
Mint majd a Föld is ember nélkül.
S a világ
Holdfényes torony-romok fölött
Mégis megbékül.