Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 15. szám · / · Figyelő
Legújabb grafikai közleményünk oly művésztől való, ki pályáját mindeddig zökkenések nélkül futotta és remélhetőleg úgy fogja folytatni ezután is. Ferenczy Valér nem szerezhet meglepetést se magának, se másoknak. Nem szerezhetett a múltban sem, mert ritka készültséggel indult az életnek. Festőnek érezhette magát már gyermekkorában. Ferenczy Károly családjának minden tagja ízig-vérig művész, aki hivatását szinte emberfölötti komolysággal fogja fel.
Valér, az elsőszülött gyermek, kis gimnazista volt, mikor atyja művészete teljes értékében kezdett kibontakozni. Amit a fiú otthon látott, hallott, mind a piktúrára vonatkozott, akörül forgott. Betekintést nyert tehát már igen korán a festés rejtett nehézségeibe, megtanulta tisztelni a művészi munkát úgy, ahogy értéke kívánja.
Talán többet is tanult, mint kellett volna. Nyári szünidejét már e gyermekévekben a Hollósy-iskolában töltötte, oly miliőben, mely átlagosabb nevelésű kortársainak semmit sem nyújthatott volna.
E korai szakszerű beállítás két feltűnő következménye lett a közelség atyja művészetéhez és a naivitás hiánya, amit hajlandók is voltunk művészünknek mindig szigorúan felszámítani.
Most, mikor már jókora távolság választ el attól a mozgalomtól, melyből művészete kiindult könnyű méltányosabbnak lennünk. Az impresszionizmus ellen támadt reakció varázsán túlesve friss látással élvezzük a fiatal Ferenczy összefoglaló tónusai alatt rejtőző értékeket. Nyugodtan követjük újra a művészt ama kissé lírikus, kissé romantikus élményeken át, melyekből diszkréten, ízlésesen sejtetett megfigyelései születtek.
Most már talán ő maga érzi legjobban, mily sok szenzációt mulasztott el azzal, hogy nem fedezte fel a saját erejéből, verejtékes küzdelemmel a legprimitívebb igazságokat. Lehet, hogy valami öntudatlanul zakatoló rejtett megbánás vezeti az újabb irányát jellemző nagy puritanizmushoz.
A keresetlen egyszerűség nagy tisztelete, az abszolút őszinteség jellemzi újabban Ferenczy Valér művészetét. A most közölt vázlatos rajz (vernis mou) világosan illusztrálja ezt a hajlandóságot. A kis tanulmány minden vonásán látszik, hogy alkotója nem másoknak, hanem önmagának tartott vele beszámolót.
Ez különben igazi nagybányai erénynek is nevezhető. A nagybányai festők inaugurálták nálunk az igénytelen témát, az igénytelen formát és puritán előadást. Ferenczy Károly elsősorban. Fia, mikor teljes művészi készséggel fordul ez elvekhez, elpihenni nem tudó szellemet idéz fel és rátalál arra is, ami mellett kezdő éveiben fölényesen elhaladt.