Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 14. szám · / · Figyelő
Kisbán Miklós "Naplegendá"-járól én írhattam annak idején majdnem legelsőnek s nem bántam meg azóta, hogy megdicsértem akkor e Kisbánt. Tudtam, hogy e Kisbán gróf Bánffy Miklós s fájdalmas örömmel írhattam meg azt is, mennyivel különb, fogékonyabb, kultúrásabb a jó magyar mágnás a pökhendi szolgabíró-fajnál. Azóta Bánffy-Kisbán valahogyan finomabban, művészibben éli azt az életet, amely miatt Bölöny intendáns öreg édes apja komédiásnak csúfolta a fiát. De e novellás könyve azt mutatja, hogy az íróság megmaradt szerelmének, örök, tehát szent bolondságának s hogy szeretne komolyak által is komolyan vétetni. Bűn volna Kisbánra azt mondani, hogy dilettáns, mert nem az, hanem a legszebb értelmű és úriságú amatőr-író. Megható e szép magyarságú novellák követelőzése, naivsága, mely diadalmasan bukkan rá elintézett elevenségekre s önképzőköri gondossága. Egy kivételes intelligenciájú asszony-barátom figyelmeztet reá, hogy néhol-néhol Kemény Zsigmondot juttatja eszünkbe ez a könyv. Való, hogy az erdélyi mágnás-írók emlékeztető mécse egy kicsit s fájdalmas, hogy nem lehetett az ő tovább, magasabbra lobogásuk. De nem lehet biztosra venni semmit, hátha a mai amatőr megunja a komédiát s egy-kettőre egy új könyvvel az lesz, aminek bizonyosan álmodni szokta magát. Kisbán Miklós könyve így is kuriózus és jeles írás-esemény, s talán Bánffy Miklóssal egyezkedve kapunk hamarosan valamit, előkelőt, művészit, s Kemény Zsigmondhoz méltó Kisbán-könyvet.