Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 14. szám · / · Figyelő
Minden régi könyv figyelmet érdemel, legalább olyat, mint minden régi ház. Hogy megépítették és laktak benne, vagy kinyomtatták és olvasója akadt; már ez is dokumentummá avatja. Ez a könyv - új kiadása a 18. század végéről való eredetinek - szintén ilyen kortörténeti érdekesség, és érdekességének oka éppen az, hogy egyéni sajátossága és jellemző határozottsága nemigen van. Asszony, talán Fanny de Beauharnais írta, aki nekilát annak, hogy kegyetlenül megmondja mindenkiről az igazat; moralistának indul, de esze nem éles; gondolkodóvá komolyodik, de elmélkedése nem termékeny; ám amikor átmelegszik a vére, akkor szellemes és találékony, amikor oxigént lehel, akkor felragyog a szeme és nekiiramodik a tolla. Elhatározza, hogy erkölcsbíró lesz, azután őt magát is elragadja a fantáziája. Ez a hölgy gondolkodónak ostoba, megfigyelőnek felületes, de szabadszájúnak kedves. Bátran, meggyőződéssel és boldogan tud erotikus lenni és az embernek minden boldogság jólesik.
Magát a könyvet bibliofilek számára adták ki és a könyvbarát szempontja jelentékenyen más, mint az íróé vagy azé, akit az író olvasójának elképzel. A könyvbarát nézi a könyvet, neki a nyomtató meg a könyvkötő dolgozik, nem a költő. Megcsinálni ezt a könyvet szépen csinálták meg.