Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 13. szám
Vitorlám oldom, zászlóm göngyölöm;
Nem révbe bár: biztos zátonyra értem.
Élet minden utjáról már letértem,
Kerek kriptám lett zárt látóköröm.
Nagy háborumban nem nyertem csatát,
S magam megadtam immár kegyelemre;
Fehér rongyot tüztem a fegyveremre,
A harci zaj süket csendbe csap át.
Vert generális, agg még nem sok évvel,
Menekülök vad fennsikján a mának
Csend-várába szép Melancholiának
Vágyaim szétvert rongyos seregével.
Már hallgatásból öltök szőrcsuhát,
Kevés szavam vezeklem mindhalálig.
Hős bánatom vén lemondásra válik,
Halott szemem már nem lát több csudát.
Ha nézne még rád, tudd meg: néz a sirkert.
A lég legyen már könnyü énnekem!
Irgalmas kézzel zárd le két szemem
És szivemen forditsad meg a címert.