Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 11. szám · / · Csáth Géza: Tálay főhadnagy

Csáth Géza: Tálay főhadnagy
VI.

Tálayék egészen egy óráig maradtak. A főhadnagy többször sürgette a hazamenést, de Matild néni nem engedte el őket előbb. Karonfogva, egymáshoz bújva gyalog ment haza a kibékült házaspár. Irén érezte, hogy nem egészen úgy volt a dolog, amint vele elhitették, és éppen ezért izgékony, simuló és nyugtalan volt. Olyan forró, csendes és őszintén szerelmes, amilyennek őt a férje még eddig sohase látta. Odahaza a langyosra fűtött hálószobájukban pihegve és könyörgő nézéssel kapcsolta le a fűzőjét, és Tálay elragadtatással élvezte a feleségének egészen szokatlan rajongó és alázatos odaadását. Az ezredeslány, megkínozva a féltékenység megújuló kétségeitől, az öltözői látvány emlékétől, édes és mohó volt minden tartózkodás nélkül. Gőgje, amellyel mintegy védte magát szép urának a túlságos varázsa ellen, végképp szertefoszlott, és ez a tökéletes lelki meztelenség, amelyben most először mutatkozott, teljesen elbájolta a főhadnagyot.

Tálay reggel fél nyolc után ébredt A felesége még mélyen aludt. Megnézte az óráját, és konstatálta, hogy Klárával már nem beszélhet, mert a pesti vonat már elment. Mégis, hátha csak a déli vonattal utazik, hátha várja őt! - gondolta, és mikor a kaszárnyába indult, betelefonált a szállóba. Értesítették, hogy Vihar Klára hétkor elutazott.

Délben még felment és kérdezősködött a szobapincérnél. Ez elmondta, hogy a művésznőnek este az előadás után igen nagy fejfájása volt, nem is vacsorázott, két tabletta aspirint kért, majd fél kettőkor csengetett, és még egyet hozatott.

- Írni fogok neki! - határozta el Tálay.

Másnap délután kávéházba is ment, hogy ott majd megírja a levelet. Elfogyasztott három pohárka Grand Marnier triple sec-et, nyolc "Queen"-cigarettát, négy levélpapirost és egy borítékot, de levelet nem küldött. - Majd máskor! - mondotta magában, és nem tudta, hogy azért nem megy az írás, mert türelmetlen, és már vágyik otthon lenni a feleségénél.

Körülbelül két hét múlva a kávéházban újra eszébe jutott a levél. Ekkor meg is írta, leragasztotta és megcímezte Budapestre a színházhoz. Csak az utcán jutott eszébe, hogy a levélben hiányzik a mentegetőzés, amiért csak most ír. Ezt illetlennek és modortalannak tartotta.

- Ezzel kellett volna kezdeni - okoskodott -, azután a többit így ahogy már megvan, hozzá lehet írni!

De a másolásra nem volt ideje, haza kellett mennie.

- Legközelebb újat írok! - gondolta, és azzal összetépte a levelet és elszórta az utcán.

De nem írt újat soha. Később, hónapok múlva, ha visszagondolt az egész esetre, mindannyiszor elfogta a csodálkozás:

- Bámulatos - morfondírozott. - Ugyanaz a dolog, ami alkalmas volt rá, hogy egy házaspárt esetleg örökre szétválasszon, az én házasságomat megjavította, és sokkal kellemesebbé, boldogabbá tette, mint azelőtt volt. Sőt, azt lehet mondani, hogy ha azelőtt nem is éreztem semmi hiányt vagy boldogtalanságot, a házasságom egészen addig a napig tulajdonképpen nem is volt igazán boldog. Különös dolog az élet! Az ember már szinte arra jut rá, hogy olyan, amilyennek az írók festik!