Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 10. szám · / · Figyelő
Harry J. Benrimo, egy hallatlan kedves angol - nem is angol, kaliforniai, olyan temperamentummal, viccel és vidámsággal, mint egy francia, olasz vagy magyar - öt hétig ült Budapesten, hogy a "Sárga kabát" című darabja vígszínházi előadását rendezze. Öt héten keresztül dolgozott, mint egy vadállat, a próbákon. Nekivetkőzve előjátszott, magyarázott, kosztümöt tervezett, díszletet rajzolt, zenélt, tépte magát - annyit vesződött és bajlódott, annyi fáradtságot vett magának, amivel kisebb tartományokat el lehetett volna igazgatni. "Mit akar voltaképpen itt Budapesten - kérdeztem sokszor magamban, mikor láttam őt már egészen elmagyarosodva a Club kávéházban ülni hosszú délutánokon, míg körülötte színészek sakkoztak a buddhisták nyugalmával tologatva a sakktáblán a figurákat. Kétségkívül azt akarja - fűztem tovább a gondolataimat, hogy különös darabja, melyet félt és szeret, a legprecízebben adassék, ne legyen benne hiba, biztos legyen az egész, olyan lassan és pontosan elkészítve, mint egy kínai hímzés, aranyszálakkal átszőve. Mikor azután fel fogja mutatni, mindenki elálmélkodik majd a szépségén és az eredetiségén.
És a Sárga kabát valóban finom és szép színdarab - valódi exotikus parfüm száll fel belőle. Ezt a kínai virágot Benrimo és társa gyökerestől emelték ki az eredeti talajból, igen vigyázva, hogy szirmokban, levelekben kár ne essék. Feltűnő eset, hogy angolok, akik különben nem riadnak vissza a legdurvább színpadi dolgoktól sem, ennyire artisztikusak tudtak lenni - a darabon a népmesék jó illata és üdesége érzik. Én el voltam tőle ragadtatva, gyönyörködtem naiv bájában, kacér vonalaiban, hímzésének finomságában - egy nem csinált és erőltetett költészet erejében. Bámultam eredetiségét, igen mulatságos fordulatait, különös megjelenítési módját. A darab színpadra állítása is teljesen korrekt volt - ritka eset, hogy magyar színháznak ennyi ideje és módja legyen egy darab előkészítéséhez.
Szóval: - a darab finom és különös, színpadra állítása, egész felszerelése kitűnő - a szerző maga öt hétig dolgozott itten -, és rettenetesen megbukott. Pár hete, hogy játszották - és hol van már a Sárga kabát -, és hol van a lelkes Benrimo, szegény. Még egy-két napig itt ődöngött a premiere után, sápadtan és tragikusan - Budapestre kellett jönnie, hogy egész brutálisan érezze, milyen igazságtalan intézmény a színház. Az embernek kedve volna felelősségre vonni - kit? A közönséget? Mi beleszólásunk lehet abba, hogy mi tetszik a közönségnek és mi nem - néha még az egész jó darabok is tetszenek. Nem tehetünk mást, csak "Milyen kár érte" - sóhajtunk az eltűnt darab után, s a búcsúzásnál igen melegen megszorítjuk a Benrimo kezét. Szép munka volt, és Ön valódi művész. Thank you very much - mit érek vele - mondja a távozó melankolikus mosollyal.