Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 9. szám · / · Figyelő
Mikor a Műcsarnok tavaszi tárlatának roppant hangzavarában végre felcsendült előttem a Katona-tájak megpihentető, széles andante majestoso-ja, eszembe jutott Katona Nándor legutóbbi bécsi szereplése. Egy nagyon hozzáértő bécsi műkereskedő mondta nekem: "Az a benyomásom - ami különben a kritikából is kihangzott -, hogy kisebb területre alig lehetett volna heterogénebb kiállítást összehordani, mint a künstlerhausbeli magyaroké. Vannak izgalmasan tehetséges művészek és gyengén közepesek. Ezekről sokat lehet vitatkozni, és szinte csakis szenvedélyesen. A pártharcok vitáján felülálló ember úgyszólván csak egy van itt: Katona Nándor."
Amennyire ez az ítélet mellette szól a szenvedélyesen vitatottaknak: nem szól ellene a nyugalmasan értékelhetőnek sem. Hajlandóságaim mindig a problematikusabb természetű tehetségekhez vonzanak, Katona Nándornál mégis mindig nyugodt örömmel állapodtam meg, irányok jönnek és harcok múlnak, jól esik ezenközben az ilyen nyugalmas kiforrású, lokális értékeléstől független, időt és helyet megálló művésznél megpihenni. Mert ez a bécsi vélemény nem meglepő, mindig is tudtuk, hogy Katona Nándorra nyugodtan és biztosan várnak külföldi sikerek. Nem is tudok nála mostanában például akár Ausztriában, akár Németországban különb, mélyebb és biztosabb értékű tájfestőt.
Katona művészete mindenütt helytálló, holott - vagy talán éppen: mert - nagyon is a talajban gyökerező, stúdiumai, bármennyire is csak támasztékai az ő lírai szándékú közléseinek, mindig jellemző dokumentumok is a helyről, ahol támadtak. Nagyon különösek ezek a stúdiumok, a Katona gyors járású ecsetjének intim följegyzései. Nem is stúdiumok: kész képek, nemcsak adatokra emlékeztetők, hanem már a művész szándékait is, azokat a művész lelkével összecsendülő vonásokat is, melyek vele éppen ennek a tájnak ezt a részletét észrevétették, teljesen elárulók. A kép már csak tulajdonképp felnagyítása és kicsiszolása, ezeknek az apró (nagyobbrészt szivarskatulyákra festett) vázlatoknak.
Ezekből a vázlatokból látni való, hogy Katona képeire nézve, a táj, melyet ábrázolnak, több, mint motívum. És mégis: lehet-e e képekről azt mondani, hogy naturalisztikusak? Bizonyára nem. Rajzbeli és foltbeli kompozíciójuk, egész fölépítésük azt a művészi tudatosságot árulja el, melyet már stilizálásnak szoktunk nevezni. Csakhogy a Katona stilizálásában nincs semmi eleve elhatározott, semmi hideg célzatosság. Gondoljunk csak például a legnagyobbnak mondott modern német tájfestőnek: Leistikownak a stilizálására. Ő néhány átfoglaló, egész tudatossággal meghúzott vonalba komponálja bele a maga táj-dokumentumait. A lineamentum, az átfoglaló vonalvezetés tüntetően kér figyelmet a képen, de közbül elkallódnak az adatok intimitásai, a legfinomabb és legtermékenyebb véletlenek.
A Katona táj-fölépítésének is van konstrukciója - sokszor egészen áttetsző és megfogható -, de ez valami könnyű, látszólagos véletlenséggel épül össze a természet leghűségesebb adataiból. Innen mindig megújuló gazdagságuk, finom, hímporos érintetlenségük és meleg líraiságuk. És éppen így: nemcsak fölépítésük, hanem foltbeli egyensúlyozottságuk is biztos, szinte kiszámítottnak ható, holott csupa intim féltónusból rakódik össze, melyeken még a dokumentumok testmelege érzik.
A Műcsarnokban most egész kis Katona-kollekció van együtt, néhány darabja beszédesen mutatja a művésznek a föntebbi néhány megjegyzéssel érintett kvalitásait. És csupa pozitív kvalitásait. A líra itt nem csal - a festői értékek szempontjából - ellenőrizhetetlen, részeg gőzöktől homályos ingoványba, mint egy másik táj-lírikusunk sokszor megkapó, de ellenőrizhetetlen capricciói. Itt - különösképpen az egyik (balkéztől első) tájra gondolok - minden kifejtve, kibontva, az összefogó hangulat finom, ibolyapárás fátyolán keresztül is, rendre megmutogatva, vagy legalábbis megcsillantatva. Vonal, folt: valami különös bájú horizontális egyensúlyba helyezkedik el, a gazdag részletek finom remegéssel omlanak egységgé, és az egészet valami felejthetetlen érzelmesség - a Katona egyéni és férfias szentimentalizmusa - lengi be.