Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 8. szám · / · Figyelő
A Népoperában is felhangzott a mesterdalosok komoly ünnepi szólama, és Nürnberg ódon falai között lejátszódó napfényes mese szálaival körülszőtt Sachs alakja ismét megjelent előttünk. Személyiségének súlya, melankóliával, lemondással áthatott felülkerekedése ismét megrezzentette (talán még inkább, mint eddig bármikor) lelkünk legtitkosabb, legelrejtettebb húrjait.
Az erők, lehetőségek kiteljesedése a mesterdalosok színrehozásának legfontosabb mozzanata. Vendég nélkül, teljes magyar együttessel elő tudták adni Wagner legkitűnőbb, legnagyobb munkáját, előkészületet követelő operáját. A fiatal színház fiatal tagjainak alkalmuk adódott arra, hogy tehetségük, a legnehezebb feladat megoldásában a legmagasabb fokon kibontakozzék.
Bihar Sándor Hans Sachsja húsból-vérből való, eleven valóság, lenyűgöző, óriássá nőtt, egyben földönjáró embernyi ember. Bihar művészetének szédítő emelkedését minden jelzőnél jobban mutatja az a tény, hogy nem roppant össze Sachs szerepének mázsás súlya alatt, és játékában mindvégig egyenletes lendülettel rajzolódott ki a suszterköltő kettőssége.
A többi mesterdalnokok is egytől-egyig tisztességgel megállták helyüket. Róna Dezső megható, tiszta Pognere, Huszár Dávidja, Mátrai Beckmesserje figyelemre érdemes alakítások. Adler Adelin kedves meleg Éva volt.
Reiner Frigyes dirigensi munkáját ezúttal is a legnagyobb dicséret illeti.