Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 7. szám · / · Figyelő
Kmetty János még fiatal ember, de már megpróbált egyet-mást. Többek között azt is, hogy lehet százötven koronával zsebében Párizsba utazni és ott fél esztendőt eltölteni, tanulni, látni, dolgozni. Ez természetesen nem ment bizonyos koplalások nélkül, és kemény hit, bátorság, fanatizmus kellett hozzá, hogy sanyarú napjaiban egy idegen város emberóceánjának közepette erejét, akarását el ne veszítse. Kmetty János sokat dolgozik, helyesebben folyton dolgozik, noha kiállítások katalógusaiban mindössze négyszer-ötször szerepelt a neve. E sorokban röviden, csupán néhány szóval jegyzem le azokat a tulajdonságokat, melyek képeiből kiolvashatók. A tárgyak rajzát markánsan, szabatosan adja, a matériát szinte kitapintható módon érzékelteti. Képeit nem halmozza túl színekkel, de színei mindig tartalmasak. Amit csinál, az magasan fölötte áll a puszta ábrázolásnak, célja magasabb egység, a jelenségek törvényszerű összefüggésének kifejtése. Megérdemli, hogy erőkifejtését azzal a szeretettel, megértéssel értékeljük, mint amily életbevágó komolysággal, önmegtagadással végzi.