Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 7. szám · / · Figyelő

Raith Tivadar: Magyarok a Salon des Artistes Indépendents-ban

1. Picasso és Cézanne. E két névvel lehet jellemezni az Indépendents idei kiállítását. A természet adta impulzusokat öntudatlanul adó impresszionisták alig vannak képviselve a tárlaton, s a teret majdnem teljesen a tudatos művészet foglalja el, mely a hatást előidéző okokat kutatja, s eszerint építi fel munkáit. Ez a művészet most még fejlődik, határozott végcéljai nincsenek, s így tőle még sok meglepő felfedezést várhatunk. De már a máig elért eredmények is nagyon szépek. S e forrongó művészetnek is vannak maradandó becsű alkotásai.

2. Az idei kiállításnak különös érdekességet adott a magyar művészek előnyös szereplése.

Az összes kiállított szobrok között - Archipenkóiét kivéve - Csáky szobrai keltették a legnagyobb feltűnést. Szobrai mindmegannyi dokumentum annak bebizonyítására, hogy a szobrászatban is lehet új út, új élet. Három kiállított munkája közül legjobb "Férfifej"-e, melyben már teljesen szakít a vizuális másolással, s csak tolmácsolja a természetet, annak értelmi képét adva. Egyedül a formák konstrukciója a fontos egy bizonyos akció szerint. Ez adja az életet. S ő ezt az életadó akciót kutatja, ami hiányzik a másolatból, mint ahogy minden öntvény halotti maszk.

3. A kiállító magyar festők között legkiválóbb Szobotka Imre. Képein meglátszik ugyan, hogy tanult Metzingertől, de azért ma már független tőle. A kubizmus nagy problémája, a dinamikai konstrukció érdekli őt is elsősorban, de Leányfej-én a formák öntudatos felépítése mellett a színek harmonikus akkordjai is érvényre jutnak.

4. Új, eredeti utat keres M. Rácz Gizi, ki az intelligencián alapuló kubizmussal szemben az intuíciót tartja művészi hitvallásának. Egy tárgy, egy élettelen tárgy az ő szemében egyszerre külön, egyéni életet kezd élni, s fontosságában túlnő minden más dolgon.

E felfogás művészi őszintesége nagyon szép, és M. Rácz Gizi képei híven adják vissza a megérzett dolgokat. Koncepció című képén különösen sok a szépség.

5. A Salon többi magyarja közül meg kell még említenünk Bánszky Sándort. Monumentális Férfifej-e becsületesen és lelkiismeretesen megcsinált, jó munka, s ha így halad tovább, még sok szépet várhatunk tőle.

Kövesházi Elza kissé japános kerámiákat és apró, stilizált bronzszobrokat állított ki. Munkái nagyon szépek, s a kiállításon megérdemelt feltűnést keltettek.

Bossányi Ervin formai egyszerűségre törekvő vásznai régi hindu freskókra emlékeztetnek. Késmárky Árpád és Miklós Gusztáv képeit a kubizálás rontja. Egyes vásznaikon, pl. Miklósnak tájképrészletén megnyilatkozó eredeti felfogás azonban reményt ad arra, hogy ők is megtalálják majd az útjukat, ha nem is éppen a kubizmusban.