Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 7. szám
Csókok, akiket (csókok),
Mindhalálig, akárhogyan megtartok,
Sohse tenném le miattatok, soha
Azt a gyönyörűnél szebb kardot,
Mely csókok előtt jár s csókokat szerezhet.
Szeretlek.
Másokat szabadító küzdés,
Szeretlek, igazított, szent pózom.
S ha kinyújtózom,
Szerelemmel egykorra jut eszembe
Mindenkinek letiport szabadsága,
Szerelme.
Mert ott van benne
Nagy hitem és nagy hitetlenségem,
Sorsom és végem
És végig az Életen
Még a szerelmen is, ha a szerelem
Minden lenne,
Ha mindent tudna adni.
Csak szerelemben vigadni
Nem fogok, míg más gondom is jön:
Csókokkal haljon meg a szivem,
De az elnyomottaknak sírva köszönjön.