Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 7. szám · / · Erdősi Dezső: Az átok
Viciánuné (az urához): Hej, ne igyál annyit. Légy az eszeden, ha alá köll írni.
Viciánu: Aláírni? (Dühvel.) Nem írok alá. Mit tudom én, mit íratnak velem alá?
Viciánuné: Márpedig, amíg nem írjuk alá, átok marad rajtunk. A tehenünk odavan, a Miska fiamat kiverte a rossz, múlt szombaton fölgyújtottad részegen a kazlat. És úgy akarsz meghalni, mint akit most temettünk el? A pópa be sem szentelte a sírját. Szegény! Az isten irgalmazzon neki.
Toroczkóné: Én nem bántam vóna semmit, csak nagyanyát temette vóna el rendesen a pópa. Ezt már nem bírom ki. (Kitörve. Karját széttárva.) Itt vagyok. Írassatok alá! Vegyétek el mindenemet! Inkább útszéli kódus leszek, de átok alatt nem maradok.